Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.

ENtKLlMC. AAi verted az cn cllenfegimet, az iftentekneknec fogokat ki töréck Az VR Iftcn<; az iduőziccs: A tc népeden vagyon á te aldafod. Diczöfeg legyen Atyanac zc

# B PSALMV$»OL VALÓ IMÁDSÁG. A nú baborgatoinc ellen, Mdh igen foc eUenfege Vagyon VK^ Iflen a te ttepednee, kit minket kefergetnet, es meni felöl Való haborujagírkegic naponkent reanc ? Tamadgy mellette agokaert mi 1JUnünc, légy paifunc , fsabadits temagad meg berniünket. Hogy dtcgekeJhe/Jünc a te netteddel, es d mi fúiunknetItheffen nagy óróme et bátor faga te lenned, Ti algaf meg Vram minket a te fent templomcdbo/ menyifer tt hoggad halt unt. Otámaggmeg, ba fag eger ellenfeg rohamait reanc: Verdd artgul d mi ellenfeginket, es törd ki jagck-.t agipenteleneknec, Mert cgac te tőled tartyuc ami JegitJegünket, fabadu/afimkat es idiwgiilefiíuket. Te aídtd meg minden ioualdte nepedet: Ments meg ago kaert d mi ellenfeginhőles aldgy meg bennünket, .A mi Vtiux lejus CH i/hfut általa , h te Veled él es Vrákcdie dptr.t Leleknec tggye/Jegeben mind öroikön oro- ke, Jmm. G GTEH-