Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.

ENEKLESEC. XIX Ezokaert tii Király oc e^eílen czelekccL gyetec:tanollyatoc földnec Birai Szolgallyatoc félelemnél az Vrnac: esrettegeíTel oTucndgyetec őneki. Apollyatoc a fiút, Hogy meg ne haragudgyec: es el ne veíketec az vtrolMikoron hamar fői geried az o haragia : bodogoc minnyaian a kic o

v ben* ne biznac. Diczöfeg legyen Atyanac zc

# E PSALMVSDOL VALÓ IMÁDSÁG, A Aaborujagban Való Vtgafitalajért, jlert hogy ez vilagnac ertelmc cs bőitIjr^Tcfcgc cllcnkcdic az Iftenuel, őneki min! jdenkoron cz volt íjokafa, hogy az Iftenncc igeiét, es í^ent ncucnec hirdetefét, foha cl nem tűrhette, hanem ellene tamadott, cs az ő Vranac Iftcncnec iduőzitő tanatfát mindenkoron kárhoztatta cs dtiiőíTcggel haborgatta, á F iij mint [53]