Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.

• t N EKLESEC. VIII beíjcllyűc áte czoda tételidet. Napról napra hír-' dettyűc d te iduőzítefcdet, mellyet á mi Vrunc IESVS CHRISTVSBAN czclekedtél, es magaíjtallyuc d te diczőfegcdet , mclly minckűnc czodalatos keppen meg ielcnt d te mi nozzánc való nagy fjcrelmedbSl. De miért hogy te nagy Iftcn vagy, es retteneteíb minden Ifteneknél, íoha nem diczerhetűnc mi tegedet eléggé. A poganoknac minden Iftenec czac holtbaluany, de tcolly Iften vagy, hogy d mennyet földet teremtőtted. Sem-'' mit nem ha/jnal te előtted a kuliő Gentíegnec kep' mutatafa es a tettetőtt iamborfag, Hanem ez a te igaz diczcreted , hogy vallaft tegyűnc teneked a mi' bűneinkről, íjentellyűc d te naiedet, minden igaf-' Tagot czac teneked tullaidoníifanc es a mi iduőzifIcfinket ne a mi erdemünkbe helyhezteííuc, hanem d te fjent fiadnac crettűnc való kedues áldozattyacrt czac d te io keduednec kőíiőnnyűc. Ez mi tóldnc d te ckeíTeged , ezt é mi hitűnknec igaflagát efmered igaz tÜjteííégnec a te mennyei f;ent helyedben, honnan minket meg íjentelí;, es gyakorta meg mutatod hatalmas erődót a te ellenfegid ellen: es holott. d te diczőfegednec es maieftaíTagodnac fenyeíTege. vgy tűndőklic a te íjentidre, hogy a te bodoglagod,dai őkis; élncc es teneked mindenkor hálát adnac-. C iiij Meíto >