Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

zet állt elő! És ami rosszul esett, az volt, hogy bár soha az emigráció óta ilyen sokáig nem voltam Pesten, mégis soha ilyen ritkán nem találkoztunk és ilyen keveset nem tudtunk egymásnak mondani. Ez esett rosszul, és bár elhiszem és tudom, hogy nem voltál jó állapotban, (viszont én sem!) és én ezért többször is felajánlottam, hogy én elmegyek hozzád, ha neked fárasztó hozzám jönni.

4 Persze hogy jogod van és szabadságod fáradtnak lenni, de azt hiszed én sohasem vagyok az? Sajnos nagyon is és ez engem éppen úgy bánt és zavar mint téged. De mikor még nem volt a nagy hó, - (ez persze fizikai akadály volt mindkettőnknek!) és az elég sokáig tartott, azt vártam hogy kissé több időt tudsz nekem szentelni, és vagy te jössz, vagy én mehetek hozzád. Természetes hogy rosszul esett, éppen mert régi barátok vagyunk, - hogy soha nem volt alkalmunk kissé kibeszélni ami bennünk van, holott ilyen hosszú idő (csaknem 4 hónapig voltam Pesten!) sohase fog újra adódni. Azt se tudom, eljutok-e még Pestre? Ez a pici lakás (szép ugyan, és szép nagy kertre néz) annyival drágább mint összes eddigi lakásaim, a pénz értéke pedig itt folyton csökken, úgy hogy ha teljesen független akarok maradni, (amit okvetlen akarok) óvatosan kell bánnom a megmaradt kis pénzemmel és elég gyönge bevételeimmel, (pensio stb. amit persze nem emelnek fel a drágasággal arányban) és a pesti röpülés méregdrága. Vonaton pedig már nem tudok és nem is akarok menni. Szóval - egyszerűen sajnáltam a sok időt, ami mégsem adott alkalmat arra, hogy többször érintkezzünk - c'est tout! Itt még távolról sem szoktam meg. Az emberek túl idegenek nekem. Talán már írtam, hogy 48 éve élek itt, de eddig a hollandusok mellett a saját atmoszférámban, és most közöttük egyedül, ami végzetesen érezteti, hogy milyen mások, és igazi kapcsolatom amúgy is csak igen kevés van egyáltalán, (itt semmi, senki!) és ami van, talán még az is illúzió! És a legtöbb már nem is él. Ha tudnék intenzíven dolgozni, (volna elég témám) jobb volna! De éppen ez a totális közöny és másféleség akadálya annak hogy a munka segítségével újra önmagam legyek, mert valamikép reménytelennek és értelmetlennek érzem, hogy minden visszhang nélkül mégis csináljam! Szinte nevetségesnek is. Különben itt minden visszafejlődött, főleg kulturális téren, ezt nemcsak én mondom és érzem, hanem fiatalok is. Tudom „átmeneti kor"-ban élünk és az csaknem mindig negatívumokkal teli, de nekünk öregeknek még rosszabb, mert nem fogunk javulást megélni. Ami a gentleman-séget illeti, az sem hemzseg. Diadala van a középszernek, sőt azon alulinak, és a tűrhetetlennek, amit említesz. Kissé zárdai életet élek, alig megyek el, igaz hogy elegen látogatnak, de kevés olyan, aki segít vagy fellendít. Egy végzett pszichológus Gézáról akar könyvet írni

4 és a biográfia miatt gyakran jön és kikérdez, ez talán az egyetlen ami jóleső, másrészt éppen a múlt szemben a jelennel az, ami ebben is megdöbbent. És félek, milyen lesz a könyv? Hát többet nem panaszkodok, írj egyszer ha időd és kedves van, én is fogom tenni. Szeretettel Magda MTAKK Ms 4589/224. Kézírás. Címzés: Prof. dr. Fülep Lajos Budapest II. Széher ut 22. Hongarije Feladó: Révész Chateau bleu Leidse Straatweg 15 Flat 32. 559