Fülep Lajos levelezése VII.
Levelek
1 A Jelenkor szerkesztősége 1963 őszén az alábbi szövegű körkérdéssel fordult több munkatársához: „A Jelenkor szerkesztői feladatuknak tekintik, hogy kapcsolatot tartsanak azokkal a magyar írókkal, akik valaha e tájon, e városban éltek, innen származtak el. Ebből a meggondolásból kiindulva az alábbi kérdésekkel fordulunk munkatársainkhoz: 1. Milyen személyes emlékek fűzik Pécshez és Baranyához? 2. Írói művészetében mit köszönhet a városnak és a megyének? Témát vagy inkább hangulati impulzust adott a táj? Mi fogta meg: a város kulturális levegője, etnikai jellegzetességei vagy történeti-gazdasági arculata? 3. Milyen a kapcsolata a város mai életével? Mi a véleménye a mai pécsi irodalomról és jövőjéről?" A kérdések mellett a szerkesztőség elküldte a Jelenkor október számából Három évtized pécsi irodalmából 1931-1963 c. különnyomatot, Lovász Pál. Várkonyi Nándor, Katkó István, Szántó Tibor és Tüskés Tibor írásával. FL megkapta a különnyomatot, de a kérdéseket nem. (Ld. 2648. sz.) a pótlólag elküldött kérdésekre irta FL e választ. A beérkezett válaszokat - 17 írást - a Jelenkor 1964. I. és 2. számában adta közre. 2656. WEÖRES SÁNDOR ÉS KÁROLYI AMY - FÜLEP LAJOSNAK [Bp.] 1963. XII. 2. Kedves Lajos Bátyám, köszönöm Amy fordításainak szerető és gondos átnézését,' örülök, hogy ő Emily Dickinsonnal foglalkozik, s úgy érzem, nem hiába. Fordításain keresztül én is megismerni vélem ezt a különös költőnőt: csaknem teljesen eszköztelen, vázlatos, mondanivalóját csontig lehántó, elegánsan kisméretű. Senkivel se versenyző kicsinységében, mellékességében rejlik nagysága; művének centrumát, a néhány chef d'oeuvre-t, azt hiszem, lehetetlen kiválogatni. (Kissé ijesztő a költészetében, míg alaposabban nem ismerem, hogy csupa „lelki probléma"; az a klinikai késes élesség, mellyel saját lelkét boncolja, talán fontoskodásnak látszik, mihelyt egy másik korszaknak más nyavalyogni-valói vannak.) Hosszas vesződséggel elkészült egy terjedelmes versem. 2 Itt küldöm, bár nekem nem tetszik. Éppen ellentéte E.[mily] Dickinson puritán világának: csupa duzzadt hús és lobogó drapéria, mint egy Jordaens festmény (pedig Cranach, Bosch, Brueghel világát szerettem volna vele megkörnyékezni).' Mint a barokk oltárkép, vagy az okkultista ponyvaregény: a másvilágot hirdeti, de ezt a világot szopogatja. Forró és jeges elementumai ezáltal nem antinomikusak, sem kontraszttá feszülők, hanem kiegyenlítetlenek. Ha E.[mily] D.fickinson]-nál a kicsinységben a nagyság, itt, félek, a nagyságban a kicsinység. No mindegy; nem tudom miért, de valamiért ezt is meg kellett írni. - A téma, melyet Lajos Bátyám ajánlott, foglalkoztat: újra elolvastam Dániel Könyvét. Van erről néhány kérdeznivalóm; s azt hiszem, a Dániel-téma hosszú érlelődést kiván, mint a bibliai témák általában; ebbe a kötetbe 7 aligha fog bejutni, ha csak a könyv megjelenése további évekkel nem halasztódik. Töröm a fejemet a kötetcímen, mert se a „Tüzes kemence", se a „Grádicsok éneke" ehhez az anyaghoz nem illik. A főbb versek (Salve Regina, Magna Meretrix stb.) Máriának vagy Májának hódolnak, vagy vele perlekednek; ez is, amit most küldök, noha nem tudom, ezt is 170
