Fülep Lajos levelezése VI.

Levelek

Pillanatnyilag azonban megélhetésemnél is nagyobb gondom van: t. i. a lakásom. Különböző „közegek", tudod, minduntalan érdeklődnek az ember után. Eddig simán mondhattam: nyugdíjas egyetemi tanár vagyok s „élek" a nyugdíjamból. Most mit mondjak illetve mit mondjanak rólam? Nem mondhatom, hogy zongoraleckékből vagy nyelvleckékből élek, mert, hallom, vizsgára utasítanak s tetejébe úgy megadóztatnak, mint megboldogult Herzog professzort,

2 akire még évekkel ezelőtt havi 680 f[o]r[in]t adót vetettek ki, holott egész havi ordinációja nem rúgott 200 forintnyi jövedelemre, épp ezért be is szüntette a praxisát. Ilyenformán azonban foglalkozásnélkülinek minősítenek, hamarosan kitelepítenek vagy éppenséggel internálnak és kényszermunkára visznek. Milyen címen tartsam meg tehát a lakásomat, ha nincs állandó munkából folyó keresetem? Engedd meg ezért kedves jó Professzor Uram, hogy ebben az irányban keressek Nálad segítséget, mégpedig gyors segítséget, ha lehet. Ha már nem változtathatok éghajlatot s itt kell tengődnöm: akármilyen siralmasan dotált munkát is szívesen elvállalok, csak legalább neve szerint állandó jellegű legyen s ne legyen éppen téglahordás vagy zsákcipelés, mert ezt megrongált egészségi állapotomban már nem bírom, sajnos. A múlt évben szívességből nekem juttatott korrektúra munka tapasztalata alapján támadt azonban egy ötletem. A kéziratok olvasásakor láttam, hogy mennyire nem tudnak az írók írni. De magyarul sem tudnak. Lehet, hogy ez ma már nem is fontos, ezért jelenik meg annyi rosszul fogalmazott könyv s egyéb nyomtatvány szinte nap nap után. De az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének talán még a feladatai közé tartozik a nyelvhelyesség gondozása. Talán nem önhittség, ha azt merem állítani, hogy a kevesek közé tartozom, akik még tudnak magyarul írni. Arra gondoltam ezért, nem lehetne-e esetleg Németh Gyuláék

3 útján vagy támogatásával az Akadémiai Kiadó munkásságába bekapcsolódnom olyképpen, hogy rendszeresen alkalmaznának a kiadásra szánt munkák vagy egyéb közlemények korrekciójára kéziratban. Most rengeteg fordítást is adnak ki: ebbe pedig még írástudóknál is mindig csúszik nyelvhiba. Hátha ezen a téren nekem is nyílik még valami életlehetőségem és még a népi demokráciának is „hasznos tagja" lehetek. Mint ezirányú „spec" kár volna talán engem elpusztítani vagy elpusztulni hagyni. Ne vedd zokon tőlem, kedves jó Professzor Uram, hogy felém nyújtott kezedbe kapaszkodom fuldoklásomban. Ha tudnál itt valamit tenni értem, esetleg beszélve Németh Gyulával (aki régen mindig jóindulattal volt hozzám) -, nagyon örülnék. Ha nem megy -, nos akkor sírba kell fordulni. Hálás érzelmeim Irántad akkor sem fognak csappanni egy szemernyit sem. Régi tisztelettel, szeretettel ölel igaz híved Lajos MTAKK Ms 4589/157. Kézírás. Címzés: Dr Fülep Lajos egyetemi ny. r. tanár Budapest XII. Széher út 16. Prohászka Lajos (1897-1963) filozófus, 1948-ig a budapesti egyetem pedagógia professzora. 1939-1949 között az MTA levelező tagja, az átszervezéskor kizárták. FL Mándy Stefánia útján, 1946-ban ismerte meg személyesen, aki tanítványa, majd munkatársa volt az egyetemen. Prohászka 1947. VIII. 7-15. közöt FL vendége volt Zengővárkonyban. 61