Fülep Lajos levelezése V.

Levelek

Pécset 1944 XI. végén foglalták el a szovjet csapatok s a csonka egyetemen 1945 I.-ban megkezdődtek az előadások. Az Egyetemi Tanács ideiglenesen tanárképző tanfolyamot állított fel, melyet idővel bölcsészkarrá kívánt átalakítani. A tervet a megye és a város vezetése támogatta, s az ügy egyik fö mozgatója a Révai levelében is említett Boros István főispán volt. A pécsi sajtó 1945 elejétől folyamatosan tájékoztatott az ügy állásáról. Az egyetem ígéretet kapott a bölcsészkar újjászervezésére, 22 tanszék betöltését tervezték, köztük tíz olyat, amely korábban nem létezett, pl. délszláv és orosz filológia, művészettörténet stb. A tanítás azonban csak az orosz intézetben kezdődött meg, az Új Dunántúl 1946.1. 19-i cikke szerint „a többi szemináriumban csak csendes alkotó tudományos kutatómunka folyik." FL neve mint a filozófiai tanszék várományosa az Új Dunántúl 1945. XII. 12-i számában első helyen szerepelt. 1946-ban hírül adta a lap, hogy Keresztury kultuszminiszter elfogadtatta a bölcsészkar tervét a minisztertanáccsal, utóbb azonban szaporodtak a nehézségekről szóló híradások: pénzhiányt emlegettek, a b-litázás utánra halasztották az engedélyezést, majd a volt kolozsvári professzorok magyarországi elhelyezése utánra ígérték a tanszéki pályázatok kiírását. FL nehezen viselte a hosszú bizonytalanságot. Illyés Gyula FL fenn nem maradt leveleire írt válaszából kiderül, hogy Illyés nem szűnt meg mozgatni FL katedrájának ügyét. Már 1945 XII.ben beszélt a frissen - XI. 15-én - parasztpárti kultuszminiszterré kinevezett Keresztury Dezsővel FL kineveztetéséről. Illyés ezidőben a pécsi katedrára való kinevezésről ír ugyan, de úgy, mint amelyről nem lesz nehéz a pesti egyetemre átkerülnie. FL viszont - úgy tűnik - még jó ideig nem gondolt a pesti katedrára. A pécsivel kapcsolatban úgy vélte, hogy az ő kinevezésével nem kell megvárni az öszszes tanszéki pályázat kiírását, mivel filozófiát nemcsak a bölcsészhallgatóknak, hanem valamennyi egyetemistának hallgatnia kell. Illyés véleménye szerint a dolog már eldőlt, s merőben adminisztrációs kérdés, hogy FL kinevezése mikor, milyen formában valósul meg. Illyés javaslatára FL írt Kereszturynak (1752. sz.) s meghívta Zengővárkonyba. Az első személyes találkozásra 1946. I. 3-án került sor. FL a látogatásról beszámolva a maga ügyéről azt írta Illyésnek, hogy Keresztury keresteti a paragrafust, amelynek alapján megtörténhet a kinevezése. A FL által felvetett megoldás, a külön való kinevezés azonban megfeneklett a Közművelődési Tanács aggályai miatt. A helyzet ismeretében Keresztury is azt ajánlotta FL-nak, mint korábban Boros főispán: kérje rehabilitálását, amit az Ideiglenes Nemzeti Kormány „a szocialista, antifasiszta vagy demokratikus magatartás miatt egyes személyeket ért hátrányok megszüntetéséről" szóló rendelete tett lehetővé (Magyar Közlöny, 1945. X. 18. 154. sz. 3-4. p.) Miután ez 1946. V. 18-i hatállyal megtörtént FL-t 1946. VII. 30-i keletű döntéssel visszamenőleg rehabilitálták, (ld. 1716/10.) Ez annyit jelentett, hogy vissza kellett őt helyezni arra a posztra, amelyet 1919 tavaszán betöltött, így VII. 12-i kelettel Tildy Zoltán köztársasági elnök és Nagy Ferenc miniszterelnök a vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára kinevezte FL-t a budapesti egyetem olasz nyelv- és irodalmi tanszékére. (Magyar Közlöny, 1946. VIÍ. 31. 172/b. 1. p.) A kinevezés csak látszólag oldotta meg a helyzetét, sőt több új problémát támasztott. FL 1919-ben valóban olasz professzor volt, de a pécsi egyetemen 1932-ben már filozófiából lett magántanár. Ő maga is ezt tartotta fontosabbnak, és a továbbiakban ezt kívánta tanítani. Az olasz tanszéket Pécsett csak helyettesként, megbízásból, mondhatni kényszerből vezette, Pécsett 1945ben mint jövendő filozófiaprofesszor szerepelt a neve. Igaz, voltak olyan barátai, akik kevesellték számára a pécsi katedrát (Kerényi Károly, Szabó Lajos és mások), de annak, hogy FL ekkor nem gondolt a pesti egyetemre, elsősorban gyakorlati okai voltak: Pécsett voltak ismerősei, barátai, akik segíthettek neki a lakásszerzésben. A város a szovjet csapatok bevonulásakor alig szenvedett. Pesten nem voltak ilyen személyes kapcsolatai, a város még éppen csak kezdett felépülni az ostrom okozta pusztításból, a hidak felrobbantva, ami a közlekedést igen nehézzé tette, sok lakás elpusztult vagy megrongálódott, az infláció sose látott méreteket öltöt, maga a puszta megélhetés szinte lehetetlen volt, még inkább a lakásszerzés, ami a lelépési árak összege miatt komoly költséggel is járt. FL aligha gondolhatott ekkoriban lakásvásárlásra, hiszen, mint 1946. VIII. 16-i (1793. sz.) leveléből kiderül, annyi pénze sem volt, amennyi útiköltségre kellett, hogy Pestre mehessen letenni a hivatali esküt, ami nélkül viszont nem kaphatta meg professzori fizetését. Ek31