Fülep Lajos levelezése V.

Bevezetés

Magyar Népi Művelődési Intézethez kívánta Fülepet delegálni, amelynek elnökségi tagja volt, utóbb pedig a Bölcsészkarról az Eötvös Kollégiumba helyezte át tanárnak. Ez a meg­oldás akkor a lehető legjobbnak látszott; Fülep azt és úgy taníthatott, amit és ahogy kí­vánta, s a kollégium tanáraként lakást és ellátást is kapott, s ezzel alapvető problémák ol­dódtak meg. Mindennek lebonyolódása azonban csaknem három évig tartott: Fülep Lajos 1947. XI. 20-án költözött fel a Kollégiumba. A még Zengövárkonyban töltött csaknem három év alatt újra kapcsolatot teremtett ma­gyarországi és külföldi barátaival is. 1945 végén került sor Illyés első háború utáni zengő­várkonyi látogatására, 1946 tavaszán ott járt Weöres Sándor. Megérkeztek az első életjelek Svájcból Kerényi Károlytól, Londonból Mannheim Károlytól és Princetonból Tolnay Ká­rolytól, s a levelekkel együtt elküldték a háború alatt és után publikált műveiket is. Korábbi magyarországi kapcsolatai közül felelevenítette a levelezést Szabó Lajossal, új tanítványként jelentkezett a fiatal költő, Mándy Stefánia, aki Szabó Lajos baráti köréhez tartozott, s Szabó hajdani szerzőtársának, Tábor Bélának a felesége lett. Pesten jártában Fülep két alkalommal is náluk szállt meg, s megismerkedett baráti körükkel, főleg az Eu­rópai Iskola tagjaival, s két alkalommal ismertette velük művészetfilozófiájának néhány problémáját. 1947 tavaszán Bäsch Lóránt felkérésére emlékbeszédet mondott halott barátja, Elek Artúr halála 3. évfordulóján, s ebből következőleg hívták meg néhány hónappal később a Baum­garten Alapítvány tanácsadó testülete tagjának, majd egy évvel később a testület elnökévé választotta. Az Eötvös Kollégiumba költözése után néhány héttel három hónapos itáliai utazásra ment, két hónapot a római Academia d'Ungheriában töltött, ahol két előadást tartott, együtt volt több régi ismerősével, Lukács Györggyel, Balázs Bélával, Vas Istvánnal és Weöres Sándorékkal, de megismerte az ott levő fiatalabb író-, költő- és muzsikus nemzedék né­hány tagját is. Hazatérve 1948 tavaszán megkezdte a tanítást az Eötvös Kollégiumban. Művészettör­ténész hallgatója csak kettő volt, Rózsa György és Németh Lajos, de jártak az óráira más szakos hallgatók is, a vasárnap délelőttönként szervezett, közös sörözéssel végződő múze­umi, műterem- és magángyüjtőknél való látogatásain hallgatóinak költő- és festőbarátain kívül leányismerősök is csatlakoztak a társasághoz. Ekkoriban kötött életre szóló barátságot későbbi munkatársával, majd tanszéki utódjá­val, Zádor Annával. 1948 tavaszán megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, székfoglalóját 1950 októberében tartotta A magyar művészettörténelem föladata címmel. Az 1949-1950-es évek levelei már gyakran sejtetik a készülődő politikai változásokat. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a római magyar intézet élére tervezte kinevezni Fülepet, aki ezt a szándékot óvatosan és kételkedve fogadta. Közben egyre világosabbá vált, hogy az Eötvös Kollégium ebben a formájában nem fog megmaradni, ami azt jelen­tette, hogy Fülep tanári állása, egyszersmind lakása és ellátása kétségessé válik. Abban reménykedett, hogy az egyetemen egy átszervezendő művészetfilozófiai tanszéken dol­gozhat majd az olasz katedra helyett. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom