Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

1664. PADÁNYI-GULYÁS JENŐ - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1944. IV. 3. Kedves Barátom, egy vallomással tartozom: abban a nagy várakozásban, amellyel kéziratod

1 megérkeztét lestiik és amely miatt most végre már cenzúrába került és húsvét tájt postára menő számunk alaposan elkésett, - bizony én nem olvastam el tanulmányodat, amikor végre megjött, hanem azonnal nyomdába adtam. Kikötésed, mely szerint kefenyomathoz Zengővárkonyban is ragaszkodsz, külön időveszteséget jelentett. Egy szó mint száz, én a tanulmányt csak kefében olvastam el. Elolvastam pedig most, tegnap egy hete, vasárnap, falusi magányban, azokban az órákban, amelynek mindenki számára oly nyugtalanítók voltak, s a napipolitikában is élő magyar ember számára fokozottan azok voltak. - Nevetséges volna azt mondani, hogy a szerkesztő valami különösebb kockázatot vállalt volna azzal, hogy kéziratodat olvasatlanul adta nyomdába. Nekem sem volt egy pillanatnyira sem ez az érzésem, meg voltam győződve arról, hogy aki Tőled írást kap, az akkor jár el helyesen, ha nyomdába adja. E vallomást is csak azért írom, mert egyszerűen füllentettem, amíg - olvasatlanul is - érdemi megjegyzést tettem rá. Most azonban, hogy elolvastam, még pedig sokszor tíz soronként újra kezdve olvastam, engedd meg, hogy legmelegebben gratuláljak hozzá s megköszönjem. Könyörtelen tiszta okfejtésedet követni ma, amikor annyi mindent bizonygatunk kínunkban hamisan - külön élvezet volt és külön élvezetet jelentett minden megállapításod olyan valaki számára, aki az építészeti alkotó munka keserves akadályversenyén botorkál immár két évtizede. Nagyon hiszem, hogy szavaid el fognak találni sok olyan lélekhez, akinek szántad. A közben beállott események dacára mindent elkövetek, hogy a könyvecske

2 is megjelenjen, e célból a szedést állva hagytam. Engedelmedet kérem arra, hogy a kiadás, illetve a forgalombahozatal szempontjából ne csak Gergely úrral

3 tárgyaljak, hanem verseny-ajánlatot is beszerezzek. Ő az eladási ár 45 %-át igényli, amit én kissé sokallok. Meglátom, mit kér más, természetesen vigyázok arra, hogy kivel állok szóba. Lőrincz Ernő is ajánlkozott a Turul kiadóvállalat nevében,

4 őt is megkérdem, mert hűséges hívednek mutatja magát s megvallom, én is az ő révén olvastam el könyvedet a „Magyar művészet"-ről.

5 Akkor még nem is gondoltam, hogy ilyen viharmadár vagy, aki ha tollat fog, megzendül az ég és orkán sivít. Nem furcsa, hogy az a tanulmányod is annyira nyugtalan időben jelent meg? De ne képzelegjünk. Elnézést kérek, hogy a sürgetések után úgy elhallgattam, de az események nagyon ránk rontottak, s közben még szerkeszteni is... néha saját magamat is kinevettem ezen a porszem buzgólkodáson. A tanulmányt mellékletként hozzuk, megjelölve, hogy ez az I. rész s megmagyarázva, hogy azért teszszük, hogy bekötéskor a két részt egymás mellé lehessen fűzni. Ezt a körülményt a címoldalon is közöl, [!] pár sorban, a lap alján. Abban a reményben, hogy nemsokára küldhetjük a kész számot szívből üdvözöl: Padányi-Gulyás Jenő 527