Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

nagyrészét nem lesz honnan pótolni. Hogy miből nem lesz, az kevésbbé aggaszt, mert hiszen ha újra lehet egyszer dolgozni, akkor meg kell nyílni újra a hitelforrásoknak is. Ugyanilyen nagy baj van azonban szellemi és erkölcsi téren is. Mióta öcsém 1 2 el­ment szegény, alig jutnak perceim arra, hogy az üzemben tartózkodjam s az emberek­kel és az üzem dolgaival foglalkozzam. Odabent pedig történt néhány változás, ame­lyek a termelésnek minőségileg nem váltak előnyére. Ami hagyomány felhalmozódott, gyorsan tűnik el. Legjobb munkásaim öregszenek, néhány év múlva ki fognak válni a termelésből, utánpótlás nincsen, s csak hosszú nevelő munkával lehetne ismét szín­vonalat helyreállítani és teremteni. Ehhez pedig az én személyes közreműködésem kellene s sok idő, ami nincs. - Mihály fiam be van sorozva, ha a háborúnak nem lesz vége, ezen a nyáron feltétlenül behívják és akkor nem lehet tudni, mikor és hogyan ke­rül haza. Ha pedig a békeviszonyok helyreállanak, mielőtt elkezdi itt a robotot, amely­ből - mint az én példám mutatja, - kikapcsolódni többé nem lehet, el kellene mennie külföldre tanulni egyidőre. Hogy ennek a politikai és pénzügyi lehetősége meglesz-e, azt nem is sejthetjük. Egyelőre a személyi előfeltételeket kell keresztülmentenünk a még elkövetkezendőkön. ­Mindezeket végiggondolva bizony megállapíthatom, hogy a feladat, ami negyven­két évi munka után rám vár, szinte elbírhatatlan és megoldhatatlan és mégis vállalni kell. Nyomasztóan súlyos tudat az, ha egy emberen ilyen sok múlik s ott, ahol sok száz jó nyomdász van, mint például Németországban, az egyéni felelőssége egy-egynek mindenesetre kisebb. Nem csodálom, hogy nyaggatnak kiadási tervekkel 1 3 s nem helyeslem, ha nem publikálod, amit lehet. Ez kötelességed volna. Bár ebbe igazán nehéz beleszólnom. Nekem ugyanis nincs meg rá a lehetőségem. Nem is tudom, kit ajánlhatnék, aki erre méltó volna. De ha valamiben segítségedre lehetek ekörül, kérlek, írd meg részletesen. — Most pedig bezárom ezt a jeremiádát, mert itt a mai második posta, azzal kell fog­lalkozni. Szeretettel ölel régi, hálás barátod Kner Imre MTAK Kézirattár Ms 4588/149. Gépirat autogr. aláírással Kozma Lajos fametszetes szignetjével díszített levélpapíron. Megj.: Fülep-Kner lev. 244-247. p. Zengővárkonyba írt levél. 1 Kner Albert ld. 1455/4. 2 Kozma Lajos ld. 1455/13. 3 Lukáts Kató (1900-1990) grafikus, könyvillusztrátor, egyik fő munkaterülete a csomagolás­tervezés volt. 4 Kner Mihály ld. 1299/7. 5 Kner Izidor ld. 1299/8. 6 Kiss Áron (1815-1908) ref. lelkész, 1892-1908 között a Tiszántúli Ref. Egyházkerület püs­pöke. 7 Weis István: A mai magyar társadalom. Bp. 1930. (A Magyar Szemle Könyvei 2.) 8 Székessy Vilmos: A háziasszony réme c. cikkében azt fejtegette, hogy a svábbogarat min­denütt a legjobban utált szomszéd népről nevezik el: Eszaknémetországban „svábok", Dél­496

Next

/
Oldalképek
Tartalom