Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

1293. ELEK ARTÚR - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1939. II. 10. Kedves Barátom, Köszönöm, hogy megtörte a csöndet és nem várta meg az én késedelmes levelemet.

1 Megírtam volna anélkül is, nem is későbben, mint ezt. Mégis köszönöm, hogy nem volt hozzám szigorú. Röviden beszámolok arról, hogy mi történt bennem karácsony óta. Néhány hét olyanféle tompaságban telt el, aminőt az érez, akit hátulról főbe vágnak. Gépies kényszergondolatok nappal és éjszaka. Emberek társaságának teljes kerülése. Közben minden végső konzekvencia végiggondolása, a legapróbb részletekig. Az eredmény az lett, hogy elintéznivalóim vannak még ezen a földön; addig nem lehet szó távozásról, mert hisz nem éppen magamat érdekelnek az elintéznivalók, hanem másokat. Túlságosan nehéz teher lenne azzal a tudattal menni a szabadulásba, hogy másokat gondban és bajban hagyok. Azzal, hogy mindent végiggondoltam és végigképzeltem, a legvégső részleteket is a legaprólékosabban, meg is szabadultam a kínzó gondolatok terhétől. Az elhatározás kész, a megvalósítás részleteivel is tisztában vagyok: így felkészülten nyugodtan megvárhatom az óraütést. Ettől fogva egyébbel is tudtam foglalkozni és fölülkerekedett rajtam az a szerencsés képességem, hogy a jelentől és környezetemtől el tudom vonatkoztatni magamat. Kapóra jött az a körülmény, hogy a Cobden-Szövetségnek előadást ígértem még az ősszel.

2 A tárgyát én választottam meg, sőt nagy csodálkozásomra kapva kaptak rajta. Előadásom címe „Petrarca estéje" és tárgya a megöregedett Petrarcának utolsó négy esztendeje, az, a melyet Arquában töltött. Arquában 1935-ben jártam és annak hatása, amit ott láttam és éreztem, indította el bennem a megírás szándékát. Nagy munka volt, mert sokat összeolvastam. De nem riadtam meg a munkától, ellenkezőleg, nagy örömmel mélyedtem el belé. Közben az a szerencse is ért, hogy Budán a sáros gyalogjárón megcsúsztam, elvágódtam és a sánta lábam inja bokában meghúzódott. Egy hétig borogattam otthon, közben újságot nem láttam, csak Petrarcát és korát. Most 7-én volt az előadásom - életem első nyilvános szereplése - baj nélkül. Nyugodt vagyok, mert bármi következzék is végül, addig - az óraütésig - nincsen rajtam lidércnyomás. Lélekzeni tudok, mint szabad ember és gondolatban azzal foglalkozni, ami érdekel és ami nekem kedves. Azt kérdi, hogy existentiámban érint-e az, ami készül? Annyira érint, hogy egyenesen megsemmisíti az existentiámat. Mert mi történik? A sajtókamara megalakulását a kormány elhúzza az új törvény életbeléptéig. A régi törvény szerint 80:20 volna az arány s a magam kvalifikációjú keresztények a 80 százalékba számítódnának. Az új törvény szerint az arány 94:6 és még 3 százalék a kitüntetéses tűzharcosok számára. Minthogy összesen k[ö]r[ül]b[elü]l. 400 keresztény jelentkezett felvételre a Kamarába, a kívülrekedtek száma legfölebb 30 lehet s ezt a harminc helyet kedvezményezett folyóiratok és kormánylapok számára tartják fönn. (Pld. a Pester Lloyd

3 számára, amelynek nagy baja támadna, ha zsidó munkatársait el kellene bocsátania.) Mindebből az következik, hogy semmi reményem a Kamarába bejutásra. Aki pedig a kamarának nem tagja, az lap szerkesztőségének sem lehet a tagja. Elképzelhetetlen, hogy mi lesz. 35