Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

1479. VAS ISTVÁN - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1942. X. 27. Kedves Uram! Nem Weöres Sanyi,' hanem mégis Elek Arthur értesített arról, hogy Önt érdeklik verseim. (Sanyitól hónapok óta nem kaptam levelet.) Mentegetőzni csak nekem van okom, hogy mindeddig nem küldtem el Önnek köteteimet. Holott a Magyar Művészet

2 kb. 8 év előtt döntően hatott gondolkodásomra. De a kötetküldéssel ' kapcsolatban is meglehetősen neurotikus vagyok; azokon kívül, akiknek hivatalosan jár a kötet, csak olyanoknak küldöm el, akikről biztosan tudom, hogy érdekli őket. Különben tolakodásnak érzem. Az emlékkönyvet

4 pedig különösen el kellett volna küldenem, éppen a Magyar Művészet szerzőjének. Sorsom nagyon egyszerű: 1910-ben születtem, gondtalan gyermekkor, de 19 éves koromtól kezdve irodába kellett járni, ami - gondolom - kissé megnyomorított. 28 éves koromban állásomból, mint zsidót kidobtak. Ezután egy komisz év következett, mert feleségem

5 is ekkor betegeskedett és halt meg. Halála után megint kaptam állást, mert a II. zsidótörvény szerint már nem számítok zsidónak. Most már három éve itt dolgozom és ha marad időm és kedvem, írok. Legfőbb - és kissé hajótörött-vágyam az, hogy szabadon fejthessem ki azt, ami, érzésem szerint rám van bízva. Ehhez pedig a világ részéről két dologra volna szükségem. Először is, hogy a politika - akár cenzúrák, akár munkatábori behívások, akár jobb és baloldali támadások vagy ösztökélések révén - minél kevesebbet szóljon bele a dolgainkba. Másodszor pedig valami tűrhetőbb állásra, mert most reggeltől estig dolgozom és ez elég nyomasztóan hat rám, különösen mert mást is szeretnék írni, mint verset. Amit költészetem fejlődéséről ír, azzal nagyon is egyet értek. Persze eltekintve értékelésétől. (Ez elől sem szerénységből térek ki, hanem tanácstalanságból a saját értékem tekintetében. De annyit megjegyezhetek, hogy a nagy Nyugat utáni költők közül egy van, akinek már a puszta tehetségét is többre tartom a magaménál és ez éppen Weöres Sanyi.) Életemre, tehetségemre a feleségem rendkívüli módon és formálóan hatott, életével is, halálával is. Most Önnek is már szégyenkezve küldtem el a Menekülő Múzsát,

6 mert már nagyon túl vagyok rajta, mindössze négy-öt verset szeretek belőle ma is. S amellett még jobb verseimnek is csak kisebb része jelenik meg, kezdőkoromban összehasonlíthatatlanul jobbak voltak megjelenési lehetőségeim, mint ma. (Szemérmetlenül bevallom, hogy ez leverően hat munkakedvemre.) Ki is adnék új kötetet,

7 ha a mai viszonyok közt értelmét látnám és nem félnék a cenzúrától. És persze, ha meg tudnám oldani anyagilag. Ön sohase jár Pesten?

8 Mert ha igen, úgy szívesen mutatnám meg Önnek új verseim nagyobb részét. Az is nagyon érdekelne, hogy jelentett-e Önnek valamit az emlékkönyv, szóval, lehetett-e visszaadni valamit feleségem művészetéből annak számára is, aki sohase látta őt? Most látom, hogy levelem bizony jobbára panaszkodás. De Ön biztatott fel arra, hogy sorsomról és állapotomról írjak. Máskor talán sor kerülhet általánosabb dolgokra 289