Fülep Lajos levelezése IV.
Levelek
még táji vázlatait tudtam élvezni. Azok között néhány finom darabot találtam. Mindebből semmit sem mondtam neki, mert szerencsére nem is kérte véleményemet. Csak általánosságban mondtam egyet-mást és azt tanácsoltam, hogy természettanulmányon (aktrajz) készüljön festményeire. De ő már kiállításra készül. Már meg is történtek feléje az első lépések. Kállai Ernő 6 vállalta a közvetítést, és a Tamás-Galéria 7 hajlandónak is mutatkozott a kiállítás megrendezésére. Kállait azonban katonai szolgálatra hívták be (főhadnagy), s az ügy ezzel lebegő állapotba került. Kállai fürge és lelkes ember, ő nyélbe is ütötte volna a dolgot. Azok után amit fönnebb elmondtam, természetesen nem sok értelmét látom a kiállításnak. K.[ellermann] dr. nem kész festő, még csak nem is fejlődőben levő, hanem egy bizonyos fokon megrekedt művészjelölt. Ha fiatalabb volna, azt mondanám, hogy pótolja azt, amit megtanulni elmulasztott, de így... Nem szívesen írom ezeket már csak azért sem, mert annyira ellenkeznek a Maga vélekedésével. De azt csak nem tehetem, hogy semmit sem írjak arról, amit láttam; ha pedig írok, mi egyebet írjak, mint ami meggyőződésképpen kialakult bennem? A bombázásról. 8 Megnéztem a városmajori templomot és környékét. Azóta bizonyára megkapta a Képes Vasárnap legutóbbi számát. Az többet beszél, mint a legékesebb leírás. Nem is a templomba csapott a bomba, hanem melléje, még is leszakította az épület tömbjéről a hozzáragasztott sekrestye-részt, a légnyomás (Luftdruck. De honnan vegyek helyette magyar észjárású szót?) pedig a templom valamennyi színes ablakát (Árkayné Sztehlo Lili 9 műveit) elpusztította. A szerte fröccsent repeszdarabok minden falban lyukakat nyitottak, a templom legszebb részét, a külön álló campanilét is keresztül-kasul lyugatták. A templom szentélye körül a szép régi hippocastaniákat úgy megkopasztotta a robbanás feszítő ereje (= Luftdruck), ahogy csak a télelő szélviharai szokták. Az ágak mind letördelve, lombnak semmi nyoma, a fák törzsében tágas lékek, amiket a repeszdarabok nyitottak benne. A környék házaiban nem maradt ép ablak. Legtöbb helyen, ahol spaléta van, azzal helyettesítik a hiányzó ablakokat, ahol spaléta nincs, ott függönnyel úgy, ahogy. Némely helyen az ablakkeretet is kitépte a helyéből a vad levegő (= Luftdruck). A mongol császár palotájának (a fene postaépületnek) ablakai is sírtak. Ma már pótolták őket. De elfogyott az üvegtábla is és bizonyára éktelenül megdrágult. S úton a tél! Még a szénatéri házak egynémelyikének ablakait is elpusztította a viheder. (nem lehetne ezt a bányász-műszót a „légnyomás" helyére tenni? Nem is hosszabb nála.) Itt értesültem arról a hihetetlen disznóságról, hogy az első bombavetés éjszakáján a szirénák nem jelezték előre a veszedelmet. Csak az első bombák robbanása után szólaltak meg. így történt, hogy az áldozatokat álmukban ölték meg (Macbeth does murder sleep, the innocent sleep), 1 0 azt a két szegény gyermeket is nevelőnőjükkel Zilahy Lajos házában." Különben azt is a viheder ereje pusztította el. A bomba nem beléje esett, hanem melléje. Azóta persze már fölébredtek álmukból a szirénák őrzői. Vasárnap este magam is megismerkedtem a „légoltalmi" pincével. A rádió „vigyázz, vigyázz, vigyázz!" jelzése közelgő veszedelmet látszott bejelenteni. Házam lakói anynyira nem bíztak a szirénákban, hogy óvatosságból inkább előre levonultak az óvóba. Sógornőm, 1 2 a ház parancsnoka, ugyan azt mondta, hogy a maga felelősségére mindenki a lakásában maradhat, de nem akartam kivétel lenni, s ezért lementem. Dohos 268
