Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

sürgős. Nyakig vagyok a dologban, de mégis írok, mert jelezni akarom, hogy tegnap óta ismét civil ember

3 vagyok. Tudom, hogy érdekli Önt. Nagyon örülök, hogy tipográfiai szempontból helyesli a címlap megoldását, de akkor a szövegezési megoldás is ebből folyik. Akkori stílusú címlapot csak úgy lehet megoldani, ha a szöveg kitölti a keret egész belső síkját és a nyomdai jelzés fölött üres hely nincsen. Ismerem a magyar közönséget, rengetegen vannak úgynevezett művelt emberek is, akik még régi könyvbe bele sem kukkantottak. Ha stílusos tipográfiai megoldást akartam, nem igen maradt más szövegezési megoldás hátra. Én kértem ezt Tolnaitól,

4 én vagyok érte felelős. Arra, amit Ön felvet, én is gondoltam. Ilyen szubjektív dolognál természetesen felmerül a kérdés, hogy mások szemüvegén keresztül miként állhat a dolog. De vannak közvetett bizonyítékok. Az egyik az, hogy Kis Miklós sohasem érte el többé azt a színvonalat, amelyet odakint elért, tehát nyilvánvalóan nem sikerült neki azt a magasabbrendü kollektív egységet létrehoznia, amit egy jólszervezett üzem jelent. Még a Mentségen végig is észre lehet venni a tipográfia rohamos romlását, ezért volt nekem fontos az, hogy minden hibát is hűen adjak vissza. A másik pedig: mindnyájunk élettapasztalatai. Nem hiába írja Gyalui az 1900-as kiadás

5 bevezetésében, hogy Kis Miklós ellenfeleit mustrálván ma is személy szerint megtalálhatjuk környezetünkben ezeket a típusokat. Ha érzékeny volt, azt nem lehet csodálni, hiszen művész volt és amellett volt egy súlyos baja: hamis mértéket alkalmazott. Az Első Magyar Papíripar RT vezérigazgatója, Dr Herz Henrik mondta nekem egyszer, amikor egyik magyar papírgyár túlságosan nagystílűén rendezkedett be, hogy „másként építek papírgyárat a Rajna mellett és másként a Balaton mellett." Ha én is ragaszkodtam volna ábrándjaimhoz, pl. a könyvkiadáshoz és nem tanultam volna meg, reális gazdasági szemmértéket alkalmazni, engem is megütött volna már a gutta s így is elég gyakran vagyok közel hozzá. Különben igen érdekes tanulmány az is, hogy ki miképpen reagál erre a könyvre. Szeretettel köszönti régi, őszinte híve [Kner Imre] BML, XI. 9. A Kner nyomda ir. C/30. 222. Megj.: Fülep-Kner lev. 166-167. p. Gépírásos másodpéldány. Zengővárkonyba írt levél. 1 Ld. 1355. sz. 2 Ld. 1348/14. 3 Ld. 1348. és 1354. sz. 4 Ld. 1354/7. 5 Ld. 1325/7. 116