Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

Dunamell. Ref. Ek. Lt. A/10, b. A Tolnai Em. ir. 662/1931. Rajta: Érk. 1931. XII. 29. Kézírás. Mórágyra írt levél. Szakács Imre ld. 800. sz. 1 Adócsökkentés: a szegényebb egyházközségek segélyezésének egyik formája. A Konvent kezelésében lévő pénzből esperesi javaslatra a püspöki hivatal által való kiutalással történt. A csatolt iratok nincsenek a levél mellett. 2 Nagy Sándor ref. lelkész, 1927-től a Dunamelléki Ref. Egyházkerület püspöki titkára volt. 3 Ld. 831/12. 4 Kongrua = államsegély. 842. ELEK ARTÚR - FÜLEP LAJOSNAK 1931. XII. 30. Kedves Barátom, az ünnepi üdvözléssel adós maradtam, mert a levelemet tartogattam, amikorra Majovszkyval beszélhettem.

1 De csak írásban maradt el jókívánságaim közlése. Gondolatban, érzésben sokat vagyok magával. Bár hozna az újesztendő valami kis szerencsés fordulatot, legalább is némi enyhülést! Majovszky megörült a hírnak. Izsóról ugyan megemlékezett a M. [agyar] Művészet az évforduló alkalmából (Ybl írt róla röviden),

2 de ez nem akadálya annak, hogy a maga írását is kiadja. Sajnos, más akadálya van. Lázár Béla.

3 Ennek az embernek, sajnos, súlyos a szava a Szinyei Társulatban,

4 amely a folyóiratot kiadja és amelynek művésztagjai az előfizetőket összeverbuválták. Lázár volt egyik ideátora és propagálója a folyóirat megindításának, és a szerkesztői helyre önmagának jelöltje. Ez azonban nem sikerült. A társaság tekintélyes idősebb tagjai — a művészek is, a nem művészek is — idegenkedtek attól, hogy kezére bízzák a meginduló M. [agyar] Művészetet. így került a szerkesztői székbe Majovszky. Lázárban ez a mellőzés azóta is sajgó fullánk. Néhány évvel ezelőtt azt követelte, hogy mint főmunkatársé, az ő neve is a lapra kerüljön. Majovszky ellenkezett. Arra Lázár föllázította a társaságnak különben is elégedetlen tagjait (azokat a tehetségre jelentéktelen művészeket, kik úgy képzelték, hogy az ő folyóiratuk nem portálja őket eléggé), s úgy volt, hogy a társaság közgyűlésén támadás lesz a szerkesztés ellen. Majovszky akkor nyomban letette volna a hivatalát. Szerencsére, nem került arra a sor. Az öregek leszerelték a lázadókat, Majovszky pedig belényugodott abba, hogy Lázár neve is a lapra kerüljön. Egyebekben azonban semmi beleszólását sem tűri, azaz hogy nem honorálja. Az ő fölöttébb szaporajárású pennájának is csak ritkán juttat helyet a folyóiratban. Már évekkel ezelőtt szóba került egyszer a maga neve. Majovszky vetette föl, s Lázár akkor nagyon indulatosan kijelentette, hogy akkor ő kilép a társaságból. Már most — Majovszky szavait idézem — január végén lesz a Szinyei Társaság közgyűlése. Nem akarná, hogy Lázár azon a mártír szerepében jelenhessen meg. Mert akármilyen képtelennek látszik is: egy csomó kevésbé tehetséges művész, olyan kinek az 87