Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

9 Ld. 965/10-11. 1

0 Ld. 930/11. 1

1 Ld. 948/1. 1

2 Bajcsy-Zsilinszky nem interpellált egyke-ügyben. 1

3 Ld. 959/6. 1

4 FL nem írt a Szabadságba. Illyésnek a Magyarok c. verse jelent meg a Szabadság 1933. XII. 3. 41. sz. 1-2. p-n. 1

5 Ld. 965. sz. 1

6 Rétinek FL Elek Artúr útján üzent. Ld. 968/3. - Rédey Tivadar (1885-1953) irodalomtörténész, kritikus, könyvtáros. 1929-től az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárának vezetője, 1935-től helyettes főigazgatója volt. Itt mint a Baumgarten-alapítvány tanácsadó testületének tagja van említve. FL nem írt neki ld. 968/5. 967. TATAY SÁNDOR - FÜLEP LAJOSNAK Pécs, 1933. XI. 30. Nagytiszteletű Uram! Az ifjúság az elképzelhető legnagyobb lelkesüléssel fogadta az indítványomat, hogy Nagytiszteletűségedet felkérjük az emlegetett szomorú helyzet elénk tárására.

1 Kedden azonban a kritikus helyzet miatt sajnos nem üthető nyélbe a dolog, — arra kérem hát Nagytiszteletű Uramat, hogy ugyanekkor szíveskedjék fogadni az „Árpád" vezérségét, kik az összes korporációk bevonásával az ügyet magukévá tették s kikkel a továbbiakat meg tetszik beszélni. — Reméljük, tud Nagytiszteletű Uram számunkra egy másik napot szakítani. — Egyébként a zsidó kérdésben úgy látom az ifjúság akarata kezd közös mederbe terelődni.

2 — Csak megint az a veszély fenyeget, hogy a török ellen a némethez, a német ellen a törökhöz megyünk segítségért. — Mert — fájdalom — a nagygyűlés táblára rajzolt óriási horogkereszt jegyében indult meg, mi ellen alig néhányunknak jutott eszébe keservesen kifakadni. — 3 Alázatos tisztelettel Tatay Sándor Pécs, Mecsek u. 17. MTAK Kézirattár Ms 4589/308. Kézírás. Zengővárkonyba írt levél. Tatay Sándor (szül. 1910.) író, Sopronban evangélikus teológiát, Pécsett magyar-német szakon bölcsészeti tanulmányokat végzett. 1936-1938 között a Kelet Népe szerkesztője, könyvkereskedő és kiadó volt. 1 Az egyke-problémáról szóló tervezett egyetemi előadásra utal. Ld. 965. sz. 2 Ld. 965/8. 3 Tatay itt a pécsi egyetemisták bajtársi szövetségeinek közös nagygyűlésére utal, amelyen mint hallgató letörölte a táblára rajzolt horogkeresztet, majd spontán beszédet mondott. (Tatay S.: Hét szűk évtized. Lődörgések kora. Bp. 1983. 362-365. p.) 261