Fülep Lajos levelezése III.
Levelek
így van, s ezért kell megdöglenünk. Egy embert tudok s ismerek ott, akinek esze van, s talpig ember, persze a maga világnézetével s stílusában, Ráday Gedeon 6 — de ő meg teljesen passzív. Már elmondottam neki mindent — újság volt neki, megdöbbent (hát nem hajmeresztő ez? itt élő emberek és az ország sorsát intézők számára nekünk kell felfedeznünk, mi van az országban), tenni azonban nem tett semmit. Nem is fog; ő túlságosan közel áll Bethlenhez, 7 akinek ma is az a nézete, hogy német veszedelem nincs — nem kell bolygatni. (Ő, aki megírta, hogy Erdély s a többi a nemzetiségi politika hiánya miatt veszett el.) Eszerint aligha marad más, mint Zsilinszky, 8 akit Te említesz s én is mondtam Neked, mikor itt voltál — de bizony csak faute de mieux. Neki semmi súlya, nem veszik komolyan, fantasztának tartják, holott olykor egészen megszívlelendő és okos dolgokat mond és ír, okosabbakat, mint akiknek nem kell. De hát ez így szokott lenni: akit el akarnak veszíteni, veszett hírét költik. Félő, ha ő kezdi el a dolgot, nem lesz folytatója — de azért el kell kezdeni, s ha nincs más, legyen ő! Általános nézet azonban politikusok közt, hogy ártalmas a dolgot a parlamentben, nyilvánosan tárgyalni s gyengeségünket a világ elé teregetni: Azt mondják, igen, beszéljük meg, de egymás közt, ne vigyük piacra. Nekem más a felfogásom s az egész politikai elgondolásom s azt tartom, hogy mi ebből a dologból, ügyes taktikával, óriási tőkét kovácsolhatnánk s megszerezhetnők a francia támogatást, 9 amely nélkül úgyse fog történni semmi. De hát hiába, ezt nem én intézem. Ha netán Zsilinszky is rászánja magát a jövetelre, csak jöjjön; irtózom ugyan a véreskezű emberektől, 1 0 de ha kell, az ügyért ezt is elviselem. Tegnap este együtt voltam Keresztes-Fischer Miklóssal 1 1 s beszéltem vele a dologról. (Ő már próbálta mozgatni képviselő társait, de maga nem állhat ki! 1 2) Megkérdeztem, ha le talál jönni valaki, hajlandó-e elmondani neki mindent, amit tud — azt mondta, igen. S ez fontos, mert ő sokat tud, 10 évig volt a járás főbírója s minden faluban mindenkit ismer. Ő tudja korrigálni statisztikánk szépítéseit is. Csak azt kötötte ki, hogy újságba ne kerüljön a neve. S ennek nem is szabad megtörténni. Egyébként Pesten is lehetne vele erről beszélni, mikor ott van, most ugyan ritkán, de talán majd ha az ülések elkezdődnek. Ha akarsz vele beszélni, Te, vagy más komoly ember, szívesen közvetítem. Ugyancsak beszéltem a dologról a mostani főbíróval 1 3 — elmondta, hogy ő az ügyben már memorandumot is küldött a belügynek, de persze, nem is vakkantottak rá. Ő is hajlandó információt adni: de persze diszkréció alatt. Azért csak megbízható embert vinnék el hozzá! Arra is hajlandó volnék (ha addig a Pest-iszony felül nem kerekedik bennem), hogy fölmenjek és valahol, ahol nagy és érdemes nyilvánosságot tudtok biztosítani, előadjak a dologról. Élőszóval, azt hiszem, több hatást tudnék elérni. S akkor jó volna egy szűkebb társaságban, benne lehetőleg politikusokkal is, megbeszélni a dolgot. Ha Zsilinszkyt egy napra kezembe kaphatnám, kellően preparálnám. Nem tudom, Eckhardtnak 1 4 mi a felfogása, német-barát-e vagy nem. Az a baj, hogy ő se elég komoly ember. (Esze van, de roppant hiú.) Kimutatást majd csinálok. Ami van, még a 930-as népszámlálás előtti állapotról szól. (Cikkeim 929-ben írtam.) 1 5 Majd elküldöm. Szeretettel ölel Lajos 214