Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

va, mert a komparatív mint ha és mint hogy stb. helyett a minthák és minthogyok és hasonlók a gutával üttetnek meg. A cikkel egyébként 3 napig kínlódtam, mert, természetesen hosszabb lett s aztán újra kellett csinálni kihagyásokkal. Az is természetes, hogy a cikk rossz, nem lehet az utolsó ítéletet gyufaskatulya fedelére festeni. De hát most már egyefene. Az a fontos, hogy elhigyjék, ami benne van. Szeretném is, ha majd megírnád, mit szólnak hozzá. Azokután, amiket az ankétról írsz,

3 még szkeptikusabb vagyok. Éppen csak olyanokat kell olvasni, hogy a magyarság sose volt olyan erős, mint ma — erre a tudatlan olvasó mit mond? X azt írja, baj van — y, hogy nincs baj, sőt sose álltunk ilyen jól. Kinek van igaza? Vagy azt mondja, egyiknek se, s nem törődik vele tovább, vagy azt, hogy az optimistáknak, mert ők vannak többen, de meg különben is mindenki erre hajlamos, mert nyugodtan akar élni és emészteni. Mégcsak az kell, hogy erre biztassák. Nekem egyébként semmi kedvem tovább az irkáláshoz. Ennek semmi értelme, úgy se hiszik el. Azért felajánlottam cikkemben, hogy aki tudni akar valamit, jöjjön el s nézzen szét. Nem ismerem el senki jogát, hogy a dologról beszéljen, aki nem járt a helyszínen — s ha ajánlatom után is enélkül beszél róla valaki, az lelkiismeretlen és rosszhiszemű. Ha csakugyan fontos valakinek a dolog, tessék egy utat s pár napot rászánni — végre is nem a Salamon szigetekre való menetelről van szó. (Bár oda tán inkább elmennének.) Én mindenkit szívesen látok s eligazítok, hova menjen, mit nézzen meg. Azt mondod, adatokat akartál kérni tőlem. Megtalálod Pesten is a Protestáns Szemlét, akár könyvtárban, akár a kiadónál vagy ismerősödnél is (Németh Lászlónak biztosan meg van) — szerezd meg az 1929. áprilisi számot, benne van Kiss Géza kákicsi lelkész (Ormányság) cikke,

4 egy kis prédikátori sauce-t letudva, hasznát veheted; Kiss G.[éza] általában kitűnő ember, az Ormányságot tökéletesen ismeri és szívesen megad minden fölvilágosítást. Érdemes volna egyszer vele előadást tartatni a dologról valahol; nem vallanátok vele szégyent, 3 év előtt a Néprajzi Társaságban előadott az Ormányság viseletéről, meg is jelent az Etnográfiában.

5 Vagy ha alkalmilag Pestre megy, megírnám neki, találkozzon Veletek, beszéljetek vele. Ilyen embert kellett volna az ankétban kirukkoltatni! Utolsó leveled — azt hiszem, észrevetted — akkor volt úton, mikor az enyém. Az enyémből megérthetted, hogy nem akarom a dolgot bolygatni. De mivel apróra szeded a dolgot, annyit még mondok: ne keresd az én „érzékenységemben" a bűnbakot, amit tettél, hiba volt, akármilyen jó szándékkal tetted (ebben nem kételkedtem egy pillanatig se, amint láthattad), nagyobb hiba volt azonban, amiket leveleidben irkáltál. (Ez már, sajnos, így szokott lenni, a második mindig nagyobb, mint az első.) Kár volt mentségeket produkálnod, én ezeknél sokkal jobbakat tudok, s különösen kár volt, most utólag, fumigálnod, amiket tőlem hallottál. Légy meggyőződve, hogy én sokkal jobb védő ügyvéded vagyok, mint Te. Ha Te csak azt írtad volna nekem: szándékom jó volt, ha véghezvitelében tévedtem s kellemetlenséget okoztam, azt nem akartam, bocsáss meg érte — rögtön rendben lett volna minden. így meg, amit első 210