Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

És éppen ez bosszant, hogy most, ha írok róla, magam is bele kell kevernem a dologba — mert már benne vagyok. Teljesen személytelenül akartam megírni a dolgot, mert tudom, nálunk milyen marhák, nem azt nézik, mit mond az ember, hanem ki mondja. Én sokfelé indexen vagyok, múltamért, állásomért — el akartam tüntetni magam egészen. Ezt keresztül húztad. Ezekkel a bődületes marhákkal nem tudod még, milyen óvatosnak kell lenni. (Persze, „óvatos"-sal nem köntörfalazást értek — ellenkezőleg, nagyon is kemény és kíméletlen akartam lenni, de a szubjektivitásnak még a látszatát is eleve elhárítva.) Ha azt mondják ránk, szadisták vagyunk, kéjelgünk a rémlátásban — el vagyunk veszve. Hát még ha magunk mondjuk ezt magunkról!? (mint ahogy Magad is írod előző leveledben, hogy már Rád sütötték a sötéten látást s persze rám is.) Én úgy akartam, hogy az én látásom szóba se kerülhessen — beszéljenek a tények és adatok s mindenki legyen kénytelen sötéten nézni. Nem az én víziómat akarom ráerőltetni az emberekre, hanem az adatokkal összetörni őket. Az Isten áldjon meg, értsd meg hát, hogy az én elképzelésem mennyire más volt, mint a Tied s hogy az a cikk mennyire megzavarta az én elképzelésem és tervem! S ha ezt megértetted — megérted és indokoltnak látod végre az én reagálásomat? (S akkor talán megérted, mért bosszant az egészből olyan részeknek kiragadása s péleméle odavetése, mint cikkedben. Tudom, tudom, hogy ezek nem újságok, mondta már más is, nem akarom a puskaport újra föltalálni — de tán nem kell magyaráznom, mi a különbség néhány töltény elpuffogtatása vagy a rendszeres sortűz közt, s a kilőtt patronok, amelyek a maguk helyén kitűnő szolgálatot tettek volna, hiányozhatnak majd a komoly hadműveletben. Azt írod, „megbocsáss, ilyet már más is emlegetett" — kétségtelen; de az egésznek olyan teljes együttlátásával azért azt hiszem, másnál még nem találkoztál, mint nálam. S itt ez a fontos: az összefüggés az egészben, minden rész összefüggése, kérlelhetetlen logikai láncolata. S nekem minden láncszemre szükségem van, a legkisebbre is.) Hogy a jövőben mit fogok csinálni a dologban, még nem tudom. Egyelőre megcsinálom a cikket, amit kívántál.

2 A mozgalmat tehát semmi esetre se fújd le — ellenkezőleg, ha felkötötted a kolompot, hát rázzad. Most már mindegy. Nem úgy indult el a dolog, ahogy elképzeltem s óhajtottam, de elindult. Hát akkor menjen. És nem levelezem senkivel — ha meglesz a cikk, elküldöm. Hogy pedig Rólad egyetlen rossz szó se lesz benne, ha majd magadhoz tértél, úgyis tudni fogod. Levelednek csak a végének tudtam örülni, ha azonban csakugyan úgy van, hogy „változatlanul őszinte szeretettel vagy irányomban" — annak nagyon örülök. S hidd el, hogy én is Irántad. S bízom benne, hogy ez után a zűrzavar után előbb-utóbb jobban egymásra találunk, s közelebb jutunk egymáshoz, mint eddig. Mert nem lehet, hogy ebben a veszett magyar világban éppen mi kettőnk közt legyen valami ék. Azért hát ölellek szeretettel Fülep Lajos 206