Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

9 Breton, André (1896-1966) francia költő, író, előbb dadaista, majd a szürrealizmus egyik alapítója és teoretikusa. Halálakor FL könyvtárában Breton Les pas perdus (Pais, 1924.) és a Manifeste du surrealiste (Paris, 1924.) volt meg. 1

0 Crevel, René (1900-1935) dadaista, majd szürrealista francia költő és író. Illyés Párizsban ismerte meg személyesen, 1932-ben Crevel meglátogatta Budapesten. Pusztulás c. cikkében Illyés a következőket írja: „Szeretem és csodálom a franciákat és lelkesülve olvasom a szürrealisták pamfletjeit, most éppen Crevelét, ami egyetlen hosszú gyalázkodás minden ellen, amivel a francia nemzet ma dicsekedhetik, elsősorban épp a nemzeti büszkeség ellen, a jellegzetes francia értékek ellen. Jeanne d' Arc kultuszától kezdve egész addig a felemás, csak félig sikerült demokráciáig, amely nekem még ilyen felemás állapotban is imponál. Irigykedve olvasom és nekihevülve már csak azért is, hogy ilyen szabadszájú elmefuttatásokat olvashatok (a szabadság mindig megrészegít) s egyelőre nem gondolok arra, hogy olyan dolgokat is sárba ránt, amik nekem kedvesek, elragad a bátor hang. De vajon utánoznám-e? + A gyönyörű tájat nézem és odázom a feleletet a kérdésre, hogy amit a francia szürrealisták megtesznek Franciaország ellen, vajon meg tudnám-e tenni én is magyarul és Magyarországon? Átkozni a hazát, ez is csak valamilyen fajta hazafiság, erre épp a mi irodalmunk története nyújt jó példákat, sőt gyakran ez a legőszintébb. És a leghitelesebb, mert valóban áldozattal jár, még eleven korodban agyonüthetnek érte. De ez a leghasznosabb-e? Bizonyos, hogy ez a fajta népszeretet némi értelmi és még nagyobb erkölcsi emelkedettséget kíván. Nálunk szinte törvény, hogy fönntartás nélkül gazsuláljunk a fajnak. Közhely, hogy ezt leginkább olyanok mívelik, akiknek fajisága a legutolsó nemzedékekben is, nem a legmagyarabb. Hozzászoktunk, hogy a magyarságot, Magyarországot a föld legtökéletesebb teremtményének halljuk emlegetni. Nem tudom, nem tenne-e ennél sokkal nagyobb szolgálatot az, aki végre hű tükröt mutatna elénk s szemünkbe mondaná, hogy távol a nagy nemzetektől, melyekkel eddig összehasonlítgattak bennünket, műveltségünk legfeljebb Galíciáéhoz hasonlítható, birtokpolitikánk messze elmarad a szerbeké mögött? A kortársak sose állapíthatják meg, hogy ki az igazi hazafi, értsd rajta: ki van nagyobb hasznára a népnek. Az átkozódó Crevelnek kétségkívül a javítás, a szint emelése a célja. Hangja a francia szellem életében olyan, mint az egyén szellemi életében az önbírálaté. A nemzet egy-egy nyilalló önvádja, szemrehányása önmaga ellen, ami az egyén életében a legvilágosabb, legértékesebb, a legnagyobb tiszteletet érdemlő pillanat." (= Pusztulás, Nyugat, 1933. IX. 1-16.17-18. sz. 204205.) Az Illyés által olvasott Crevel-kötetről FL és Illyés zengővárkonyi beszélgetéseiben is szó kerülhetett, s FL arra gondolt, hogy ír a szürrealistákról a Nyugatnak. (Ld. 932. és 936. sz.) Utóbb valamilyen, a német terjeszkedés elleni, e réven megkísérlendő francia politikai orientáció terve is felmerült. (Ld. 939. ill. 952. sz.) Illyés valószínűleg Crevel: Les pieds dans le plat c. 1933-ban megjelent könyvét olvasta útközben, amelyet a szerző dedikálva küldött el neki. 1

1 Ld. 930/13. 933. FÜLEP LAJOS - GILICZE SÁNDORNAK Z[engő]Várkony, 1933. IX. 14. Kedves Sándorom, előreláthatólag nem fogok tudni elmenni a tractus-gyűlésre,

1 mert rosszabbul vagyok, mint voltam, lábam dagadtabb, lázam nagyobb — kérlek, mentsetek föl. Mellékelek hivatalos kérelmet is az e.[gyház] megyei közgyűléshez. Nem tudom, esperesi jelentésedben meg fogsz-e emlékezni Várkonyról és hogyan.

2 202