Fülep Lajos levelezése III.

Bevezetés

BEVEZETÉS Fülep Lajos levelezésének III. kötete az 1931 — 1938 közötti nyolc esztendő levélváltását öleli fel. Az időhatárt ezúttal a terjedelem döntötte el: míg az első kötet az 1904-1919 közötti tizenhat évből 338, a második az 1920-1930-ig tartó tizenegy évből 453 levelet közöl, addig a harmadik kötetben mindössze nyolc esztendő alatti időből 490 levél jelenik meg. A korábbiakhoz hasonlóan ebbe a kötetbe sem kerültek be sem a teljesen magánjellegű, sem a kizárólag egyházi ügyek részleteiről szóló levelek, az üdvözlő lapok közül pedig csak az a néhány, amely tartalmilag szervesen kapcsolódik a más levelekben említett eseménysorokhoz. E nyolc év alatt Fülep Lajos mindvégig Zengővárkonyban élt. Magántanári habilitáciőjának megerősítése után, az 1931 — 1932-es tanév második szemeszterében tanítani kezdett a pécsi egyetemen. Hetenként többször is bejárt Pécsre, elsősorban egyetemi előadásait megtartani; egy ideig résztvett az akkoriban megalakult Janus Pannonius Társaság ülésein, munkájában is. Utóbb, 1934-ben előadást tartott a Felsőbaranyai, tehát nem a saját egyházmegyéjének lelkészei előtt az egykéről. Pesten mindössze kétszer járt a nyolc év alatt, akkor is csak két-három napot töltött ott. 1931-ben megismételte — felkérésre — pécsi magántanári próbaelőadását a Református Teológiai Akadémián, 1935-ben pedig esperese társaságában a Tolnai Egyházmegye papságát képviselte az Egyházkerület évi közgyűlésén. Az egyke-kérdésről 1934-ben előadott Sárospatakon is az Országos Református Theológus Szövetség nagygyűlésén, Balatonszárszón pedig a Soli Deo Gloria protestáns ifjúsági szövetség által rendezett konferenciák egyikén. Sárospatakról hazatérőben három napot Felsőgödön Németh Lászlónál töltött, akivel már hónapok óta együtt szerkesztette a Választ, amelynek első száma már kikerült a sajtó alól, amikor Fülep Lajos és Németh László több havi levelezés után személyesen is megismerkedett egymással. 1935-ben és 1936-ban két alkalommal a közeli Harkányba utazott néhány heti fürdőzésre. Helyhezkötöttségének két fő oka volt: szűkös anyagi helyzete és rossz egészségi állapota. A zengővárkonyi lelkészi jövedelemből a puszta létfenntartás is problémát jelentett, különösen a gazdasági válság éveiben, a mezőgazdasági termények értékesítésének nehézségei miatt, mivel jövedelmének nagy részét terményben kapta. Könyv- és folyóiratbeszerzésre alig tudott áldozni, sőt értékes könyvek eladására is sort kellett kerítenie. Sok pénzt felemésztett éveken át tartó betegségének kezelése is. A csaknem a teljes nyolc esztendőn végighúzódó panaszok okát az orvosok valójában nem tudták megtalálni. Már Fülep 1931-ben írt leveleiből kiderül, hogy Pécsett vizsgálják, eleinte 1919-es ischiászának, majd 1926-os Quinque-ödémájának kiújulására gondoltak. Először egy sor fogát húzták ki, majd manduláit távolították el, fel17