Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

386. FÜLEP LAJOS - KNER IMRÉNEK Medina, 1921. IX. 16. Kedves Barátom, kérem, bocsásson meg, hogy — legalább a látszat szerint — sürgetésre volt szükség míg szíves levelére

1 tőlem választ kapott. Amíg Elek itt volt,

2 nem igen jutottam hozzá a levélíráshoz, mert az egész napot együtt töltöttük, azután meg, amint elment, mindenféle hivatalos restanciákat kellett elintéznem: de higyje el, jóformán azon a napon akartam írni Önnek, mikor tudakozódó sorai ideértek. így is végtelenül restellem a dolgot s kérem nézze el. Megkaptam annakidején a könyveket is; s igen szépen köszönöm őket. Amit a régi irodalom újra kiadásáról ír, nagyon örvendetes, különösen nekem akinek ez szintén régi tervem! Egyszer már meg is csináltam volt a programmját egy kiadó számára,

3 aki erre vállalkozni akart. Jóformán ki is volt már osztva a szerep, hogy ki-ki melyik kötetet fogja kiadni. Azután jöttek a fölfordulások, én magam félreálltam s pontosan éppen Király Gy[örgyö]-t ajánlottam a vállalat szerkesztőjévé — de természetesen nem lett belőle semmi, nagyon kompromittáltnak tartották. (Ez az „új éra" eleje felé volt.) A magam részéről azonban végtelenül sajnálom, hogy csak ilyen luxus-formájú s kevés számú kiadványokban valósítható meg a terv, mert — nézetem szerint — a régi magyar irodalom teljesen ismeretlen nálunk s jóformán az egészet (t.i. ami értékes benne!) ki kellene adni. Én valami olyanfélét szerettem volna csinálni, mint a Laterza-féle „Serittori d'Italia", vagy kisebb, népszerűbb formában a Papini-Carabba-féle „Serittori nostri". Ez utóbbinak kötetei egy lírába kerültek! s mégis igen csinos kiállítású, nagyon kedves könyvek. És olyan dolgok jelentek már meg köztük, amik igen nagy szolgálatot tesznek, mert előző kiadásaik vagy teljesen elfogytak, vagy igen drágák: Michelangelo levelei, Lorenzo Medici, Cavalcanti stb. versei, Cennnino Cennini tractatusa stb. stb. Természetesen, tisztában vagyok vele, hogy minálunk a mai viszonyok között ilyesmire még csak gondolni sem lehet.

5 Az Önök könyvei nagyon szépek s igazán nagy örömem telt bennük. Érdeklődéssel várom programmjának jelzett prospektusát. Ami az én medinai létemet illeti — Ön bizonyára gondolhatja, hogy döntő volt közöttük a pesti levegő és viszonyok elviselni nem tudása. Másrészt már rég szerettem volna olyan helyen lenni, ahol nyugodtan dolgozhassam s egy néhány készülő dolgom befejezhessem. Sajnos, ezt itt nem találtam meg, de remélem, hogy majd eljön az is. De ha az idén nem, akkor kimegyek a világból. Eleknek átadtam üdvözletét, illetőleg megmutattam neki a levelét, nemcsak a rávonatkozó részét, hanem az egészet, mivel tudtam, hogy érdekelni fogja. Ő is viszont üdvözli Önöket. Szegény, azt hiszem, az anyja hosszas betegsége és halála után, mely igen megviselte, jót tett neki az itt létei.

6 Mi legalább mindent elkövettünk, hogy disztraháljuk. Jobb kedéllyel és jobb bőrben is ment el. Utóljára még benn voltunk Szekszárdon, el volt ragadtatva tőle.

7 89