Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

a troublé et empoisonné ma vie, sans réussir, grâce au ciel, à tuer en moi l'amour de l'Église. Je reste persuadé que j'étais, comme vous me le dites prêtre-né, je bénis Dieu de m'avoir pris dans son service, je le supplie de me faire vieillir et mourir en saint prêtre. Il me faudrait seulement un bon cadre, des bonnes conversations quotidiennes. Mais où chercher cela? Fribourg n'est plus possible, tous nos Français, le Père Mandonnet,

7 etc. en sont revenus. L Italie — hélas! c'est sa faute, — je n'y remettrai jamais les pieds.

8 Et vous, mon bien cher Fülep, ne vous reverra-t-on jamais en France? N'oubliez pas qu'à Joigny et à S.fens?]

9 vous seriez accudii avec une immense joie. Les malheurs de votre patrie me touchent plus que vous ne pensez peut-être, je sens combien vous en souffrez; mais la mienne est-elle beaucoup plus heureuse? Oh, aidez-moi à me consoler et à vous retrouver en Dieu! Je vous embrasse bien fraternellement, parlez-moi longuement, de vous et de notre commun Seigneur et maitre Jésus-Christ. Pierre Vignot Joigny, Yonne MTAK Kézirattár Ms 4590/207. Kézírás 4 képeslapon folyamatosan írva, amelyeket közös borítékban küldött el Vignot abbé. Feliratuk: 1. Auxerre - La Cathédrale et les Quais. 2. Auxerre - L'Horloge. 3. Auxerre - La Cathédrale Portail de droite. 4. LYonne illustré - Auxerre - Saint-Germain-Crypte - Tombeau des Evêques. Címzés: Monsieur Louis Fülep Medina (Tolna m.) Hongrie Feladó: Pierre Vignot, Joigny, Yonne - France Nagyon kedves Fülepem, levele, azazhogy az a levél, amelyet Noirmont asszony kapott Öntől velem kapcsolatban, megérkezett ide, abba a hotelba, amelyben valamikor együtt laktunk, pár lépésre a katedrális kapujának szobraitól, amelyeket annyira megcsodált. Holnap visszamegyek Joignyba, kérem, oda íijon majd nekem, s én is onnan írok Önnek. Igaza van, találkozásunk az üdvömet szolgálta. Elmúlt évi szörnyű kríziseim idején írt levelei végtelenül jót tettek, kívülről tudtam őket; ne hagyja abba, küldjön még további ilyen leveleket. Testileg állandóan beteg vagyok (az érverés kihagy, a vérnyomás szörnyű, hatvanhárom év), s lelkileg is (gyötrő emléke mindannak, ami katolikus hitemmel ellentétes dolgot olvastam és hallottam). Úgy érzem, mélységesen vallásos lélek vagyok; reggeltől estig imádkozom; legjobban a szent dolgokról való beszélgetést szeretem hallgatni. De túl sokáig éltem rossz társaságban. Emlékszik egy bizonyos M. Hébert könyvecskéjére, amelyet elküldtem Mme Gordigianinak, s amelyet Ön nem sokra becsült. Ez a szegény barátom végzetes hatással volt rám, megzavarta, megmérgezte az életemet, bár hála az égnek, nem tudta megölni bennem az Egyház szeretetét. Ma is meggyőződésem, hogy amint Ön mondta, papnak születtem, áldom Istent, hogy szolgálatába fogadott s kérem, hogy szentéletű papként öregedjem és haljak meg. Csak jó környezetre, mindennapos jó beszélgetésekre lenne szükségem. De hol keressem őket? Fribourg lehetetlenné vált számomra, valamennyi francia, Mandonnet atya stb. eljött onnan. Itáliába - sajnos az ő hibájából - nem teszem be többé a lábam. És Önt, nagyon kedves Éülepem, sose látjuk már Franciaországban? Ne feledje, hogy Joignyban és S.[ens]-ban óriási örömmel fogadnák. Hazájának bajai közelebbről érintenek, mint ahogyan talán gondolja, tudom, mennyire szenved miattuk; de az én hazám vájjon sokkal boldogabb-e? Óh segítsen megvigasztalódnom s találkozzunk Istenben! Testvéri szeretettel ölelem, írjon hamar önmagáról és közös urunkról és mesterünkről, Jézus Krisztusról. Pierre Vignot Joigny, Yonne 54