Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

nap múlva Arany Antal

1 gonoszsága folytán, olyan helyzetbe jutottam, hogy — nem bírván tovább — kérnem kellett esperesemet,

2 mentsen föl megbízásom alól. Ó arra kért, maradjak tovább is a helyemen. Megtettem. Az aknamunka azonban — leírhatatlan eszközökkel — azóta is tovább folyt ellenem s most, úgy látom ez az ember már arra is vetemedett, hogy engem a Püspök úrnál

3 megrágalmazzon. Teszi ezt a felett való dühében, mert a presbitérium kérésére az egyh.fáz]megyei bíróság megindította ellene a kényszernyugdíjaztatási eljárást. Rajtam akar ezért bosszút állani, akinek köszönheti, hogy a gyülekezet még nem hordta ki a parochiáról. Emellett az ember mellett s az általa évtizedek alatt tönkretett és szétzüllesztett gyülekezetben emésztődöm és őrlődöm meg, aki, úgy érzem, a jó igyekezetemért, ha másért nem, talán mégis kevésbbé rossz, kevésbbé átkos sorsot érdemelek. Én magam nem tudom kiszabadítani magam belőle. Innen, ahol vagyok, elszakítva mindenkitől, nem is látok rá semmiféle lehetőséget. Hát nem kínálkozik sehol hely a mi egyházunkban, a mi egyházkerületünkben, ahol nekem megfelelő tér nyílna a munkára? Hisz én nem akarok egyebet, mint munka-lehetőséget s mellé a legszerényebb megélhetést. Lehet, hogy van ilyen, csak nem tudok róla. Egyre várom, mikor lesz már pályázat, hogy már révbe jutnék, hisz már nem vagyok gyerek ember, akinek mindegy az idő — de hiába várom. A „Kálvinista Szemlét" járatom — közli-e ez, vagy nem a pályázati hirdetményeket? Ha nem közli, hol szerezhetnék róluk tudomást? Ha soká ebben a helyzetben, ebben az állapotban leszek, amiben most, érzem, tönkre megyek, belepusztulok. Evangéliumi munkára vállalkoztam, nem pedig, hogy hátba támadó alattomos ellenségekkel hadakozzam. Ez fölemészti az ember erőit s képtelenné teszi az igazi munkára is. Mikor az ember ennyire tele van már undorral a förtelemtől, akkor apostol sem tud lenni igazán. S ez végtelenül elkeserítő, kétségbeejtő. Az életem itt meddő munkával, negatívummal: védekezéssel telik el. Nekem, aki építeni akarok, hadakoznom kell. S így telik az idő, és múlik a jó munkának a lehetősége, pedig, úgy érzem és tudom, vétek minden percért. Kérve kérem kedves Kolléga Urat, értesítsen most, vagy amikor lehet, ha tud számomra menekvést, segítséget, megoldást. Kérem, ne hagyjanak el engem egészen, ne engedjenek itt megőrlődnöm. Odaadtam magam egészen az egyháznak, nem lehet közömbös az egyháznak, mi lesz velem. Megfelelő helyen még jó szolgálatot tehetnék. S nem kívánok mást, mint szolgálni: Istennek és egyházamnak. Eddigi jóságát is hálásan köszönve igaz tisztelő híve Dr Fülep Lajos h.[elyettes] lelkész Dunamell. Ref. Ek. Lt. A/l. b. A ppi hiv. ir. 411/1921. Külzetén: Érk. III. 2. Kézírás. Szekszárdra írt levél. Göde Lajos ld. 348/4. A címzett neve nem szerepel a levélen; a püspöki hivatali iratok között az ugyancsak II. 28-i keltezésű, valószínűleg lakács József püspökhelyettesnek szóló levél (357. sz.) mellett van elhelyezve. 51