Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

lomból, hanem azt a néhányat, aki el mert jönni, az úton szidalmakkal és fenyegetőzésekkel illették. Vészhírek keringtek, hogy aki templomba mer menni, megverik, fölgyújták — cséplési idő lévén, képzelhető, milyen hatása volt e híreknek. Valóságos terror uralkodott. Kajdi pedig egész nap házról-házra járta a falut. Akkor aztán megindultak a feljelentések ellenem; Kajdi a legképtelenebb dolgokat irkálta össze ellenem (pl. hogy a feleségemmel nem vagyok törvényesen megesküdve! és hasonlókat), aláíratta őket engedelmes pártfeleivel — de volt olyan irat, amit nem mertek mégse elküldeni, másokat azonban elküldtek. Mindennek tetejébe nemzetgyalázás és kormányzósértés címén is följelentett engem! Augusztus 8-án aztán megjött a fölfüggesztése, amire reprodukálhatatlan kifejezésekkel reagált s az uszítást még vadabbul űzte. Noha föl volt függesztve, illetményeit jogtalanul fölvette előre, az egész évit (a termést stb.) és senki se mert ellene tenni. Szeptember 11-én az egyh.[áz]megye elnöksége két vizsgálóbiztost küldött ki — Kajdi föllármázta a falu népét, mely odagyűlt a paplak elé s ott zajongott; a vizsgálat alatt neki nem kedvező tanút az udvarról kikergették, egy másikat pedig vallomása után ő maga megfenyegetett, hogy becsukatja. (Általában aki nem azt tette, amit ő akart, megveréssel vagy becsukatással fenyegette — így az egyház gondnokát

3 is!) Ezután következtek az iskola körüli zavarok, hiába jött meg a helyettes tanító, a szülők a pécsváradi zsidó iskolába — hol maga Kajdi is interveniált — Íratták be a gyermekeket! Csak hosszú huza-vona után hozták vissza őket a várkonyi iskolába, miután a pécsváradi zsidó iskolában további tanításukat megtagadták. Kajdi ez után a helyettes tanítót, Szabolcska Júliát,

4 ahol csak tehette, a legkvaliíikálhatatlanabb módon sértegette és bántalmazta, úgy hogy végül is nem bírván tovább, állásáról lemondott s innen eltávozott. A novemb.[er] 8-i egyh.[áz) megyei bírósági tárgyalásra mintegy 45-öd magával vonult föl, nyilván a bíróság megfélemlítésére — ott leírhatatlanul viselkedtek, de hiába volt minden, a bíróság kimondta rá a legsúlyosabb ítéletet, az ellenem szórt hazug vádak miatt pedig az e.[gyház] m.[egyei] ügyész az egész társaság ellen hamis vádaskodásért az eljárás megindítását indítványozta, a kir.fályi] törvényszékhez kívánván áttenni az ügyet. Ezek a főbb események — nagyon kivonatosan és hiányosan előadva. Most a helyzet ez: Kajdi még mindig itt van a faluban s amíg ő itt lesz, a rend nem fog helyreállni. A nép még mindig pártolja (főleg az "asszonyok) s minden hazugságot elhisznek neki. A templomot — néhány minden tiszteletre méltó kivételtől eltekintve, akik a legzavarosabb időben is hűségesen kitartottak — nem látogatják. Sőt odáig fajult a dolog, hogy néhány nappal ezelőtt egy éltében jó tcmplomjáró öregasszonyt pap nélkül temettek el! Ugyancsak temetés volt ma is - a gyászoló családot riasztgatták, hogy ez meg az lesz, ha a papot el merik hívni, de azután mégis csak én parentáltam el a halottat s a temetés minden nagyobb incidens nélkül folyt le ma délután. Kajdi asszonyokkal tüntetőleg kivonult a gyászház udvaráról, mikor én odaértem. Hogy ellenem a gyülekezet félrevezetett része ellenséges indulattal viseltetik, az eddig mondottakból eléggé látható. Nyugodt lélekkel mondhatom azonban, hogy soha senkinek se vétettem, ellenkezőleg, akivel csak lehetett, jót tettem. Hogy mit tettem általában a gyülekezetért, arról könnyű meggyőződni — de beszélni róla nem 509