Fülep Lajos levelezése II.
Levelek
csendőrökkel kell féken tartani a népet? Hogy lehet az, hogy Kajdi idejövetele előtt, f.[olyó] é.[vi] január 1-én olyan közgyűlést tartottunk, melyről akkor azt mondta mindenki, egybehangzóan, hogy nem emlékszem, mikor volt Várkonyban ilyen szép békés, sima lefolyású közgyűlés? Mért mondták akkor a lelkésznek, hogy végre megértették, az 1927 évi nagy adó ővele semmi összefüggésben sem volt 7 s tudják, hogy a lelkész igen nagy jót tett az egyházzal, egyrészt, mikor a tanítói javadalomnak örökösen veszekedésre alkalmat adó tételeit egytől-egyig mint át tudta hárítani az államra, másrészt pedig, amikor az egyházra alaptalanul, (még ittléte előtt) kivetett és megfizetett pótadókat vissza tudta fizettetni stb. stb. — A pünkösdi beszédre való hivatkozás pedig túlhalad minden mértéket. Pünkösd előtti pénteken d.U. eljött hozzám Kajdi, akit Koncz Antal kémesi lelkész a tanítóné s egy telefon-beszélgetés útján (amint azt Koncz A[ntal] jún.[ius] 7. kelt, 19 számú, Nyáry Pál esperes úrhoz címzett hivatalos nyilatkozata 8 bizonyítja, mely az okirat-hamisítási ügy irataihoz van csatolva) figyelmeztetett, hogy bizonyítványa körül baj van, az én levelem révén értesült, hogy velem szemben csúnyán viselkedik és intette őt, hogy emberelje meg magát és viselkedjék tisztességesen, tegye jóvá, amit vétett; Kajdi ugyanis már hónapok óta áskálódott ellenem, mindenfelé rágalmazott s húsvét hétfőjén, közvetlenül isteni-tisztelet előtt bejőve hozzám, követelte hívjak össze presbiteri gyűlést, mert ő a januári határozatot, mely a tanítói fizetésnek január 1-től való számítását mondta ki — úgy, amint azt a törvény elrendeli — meg akarja változtatni;, mivel erre nem voltam hajlandó, előttem kijelentette, hogy bosszút fog állni rajtam s lehetetlenné fogja tenni, hogy én Várkonyban maradjak. A pünkösd előtti pénteken aztán, Koncz A-[ntal] figyelmeztetése folytán nálam megjelenvén, az okirathamisítást eleinte tagadta, majd pedig bűnbánatot színlelve, beismerte és nagy képmutatással és könnyhullatások között kérte a bocsánatot, fogadkozott, hogy megjavul, mindent jóvá tesz, hangoztatta, hogy meggyőződött róla, hogy én mindig csak javát akartam és segítségére voltam (s hogy ez mennyire így volt, később kiderül) s fölajánlotta, hogy pünkösd délután, amikor ő fungál, mindezt elmondja a templomban az egész gyülekezet előtt. Én ráhagytam s bár ekkor már nem bíztam javulásában (amint ezt Koncz A[ntal]-nak is írtam), gondoltam, mégis időt és módot adok neki arra, hogy jóvátegye, amit elrontott. Ő a nyilatkozatot a templomban csakugyan meg is tette, de hogy milyen hátsó gondolattal, hamarosan kiderült. Néhány nap múlva ugyanis megjelent nálam s azt követelte tőlem, írjam alá a Vfallás és] Kfözoktatásügyi] M. [ misztérium]-hez, államsegélyének végleges kiutalása iránt benyújtandó s azon tényállítást magában foglaló kérvényt, hogy a kérvényhez a pályázati okmányok vannak mellékelve; mikor a kérvény aláírását megtagadtam azzal, hogy csalást követnék el vele, hiszen a hivatkozott okmányok közül az egyiket nem lehet mellékelni, hivatalos helyen lévén, s amikor nem akartam ráállni arra, hogy helyette másikat csatoljunk (amely egészen más szövegű volt) — ismét megfenyegetett a presbitériummal és a néppel és csakugyan fékevesztett módon folytatta is lázító, romboló munkáját Mivel én már jóformán nem beszélhettem senkivel és csaknem izolálva voltam, ő össze-vissza hazudhatott mindenfelé mindent, amit csak akart, s nem volt, aki megcáfolja. S úgy megérlelhette a helyzetet júl.[ius] 8-ra, amikor az e.[gyház]m. [egyei] ügyész úr vádiratát és mellékleteit az es453
