Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

Noirmont báróné Vignot abbé tisztelőinek köréhez tartozott, FL e minőségében került vele kapcsolatba, olykor ő továbbította Vignot abbénak FL leveleit. Vignot abbé halála után is váltottak néhány levelet. 1 A lap nem ismeretes. 2 A levél nem ismeretes. 348. FÜLEP LAJOS - KÁTAI ENDRÉNEK Bp. 1920. IX. 22. Nagytiszteletű Esperes Úr! A Főt.[iszteletű] Püspök Úr,

1 illetőleg a kihelyező bizottság f.[olyó] hó 17-én engem Medinára segédlelkésszé nevezett ki azzal, hogy állásom elfoglalása után a Nagyt.[iszteletű] Esperes úr a medinai lelkész mellé helyettes lelkésszé fog kinevezni, tekintettel egyrészt arra, hogy ott teljes hatáskörű adminisztrátorra van szükség, másrészt arra, hogy megvan hozzá a szükséges qualification!, a lelkészi oklevelem.

2 Kihelyezésem feltételes jellegű volt, amennyiben engedélyt kaptam arra, hogy a medinai viszonyok megismerése céljából a helyszínre kiszálljak, ott Arany lelkész úrral s a hívekkel értekezzem s utána nyilatkozzam, vájjon vállalkozom-e a súlyos természetű megbízásra.

3 A vett utasításokhoz híven Medinára utaztam s ott töltöttem három napot, 18, 19, 20-ikát. Méltóztassék megengedni, hogy a szerzett tapasztalatokat röviden Nagyt.[iszteletű] Esperes Úr elé terjesszem határozat végett. Utazás közben Göde Lajos

4 szekszárdi lelkész informált a helyzetről, aki kiküldetésemről a Püspök úrtól értesült s ellátott engem kitűnő tanácsokkal. Ezekhez híven, valamint a békéltető szándéktól vezéreltetve, mellyel utamra elindultam, igyekeztem a lelkész és a hívek között felmerült, csaknem áthidalhatatlan ellentétet valahogy kiegyenlíteni. Mondhatom, igen nehéz munka volt, mindent megtettem, ami embertől telik s mégsem dicsekedhetem vele, hogy fáradozásomat teljes siker koronázta. A vasárnapot teljesen ennek az ügynek szenteltem, napestig folyt a tanácskozás s még a prédikációt is arra használtam, hogy az ellenfeleket engesztelékenységre bíijam, prédikálván nekik a „szelídekről, akik örökségképpen bírják a földet"

5 s a prédikációm egyaránt szólt a papnak és híveinek. Ha teljes sikert nem is, annyit mindenesetre elértem, hogy mindkét felet el tudtam mozdítani szélsőséges álláspontjától: a papot attól, hogy az egész konvenciót természetbe követelje, a híveket pedig attól, hogy öreg lelkipásztoruknak január 1-én való távozásához ragaszkodjanak. Addigaddig beszéltem nekik (természetesen külön-külön), míg végre egyik félen a józan belátás, a másik félen az emberséges indulat valamelyest fölülkerekedett. Arany lelkész úr hajlandó volt engedményeket tenni igényeiben, a hívek pedig késznek nyilatkoztak arra, hogy lehetővé tegyék a helyettes lelkész existenciáját oly módon, hogy járandóságait a rendes lelkésszel megossza. Az elvi megállapodás tehát megvolna s már ez is nagy szó az ottani viszonyok között, gyakorlati megvalósítása azonban nem kielégítő s épp ezen a ponton van szükség Nagyt.[iszteletű] Esperes Úr tekintélyének és bölcs belátásának beavatkozására 30