Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

perfektuált megegyezésről Magyarország és Italia között, annyira, hogy Zanellát a romai francia és angol diplomaták is megkérdezték ebben a dologban. Sajnos, a lapok mindenféle hamis és ártalmas híreket közöltek s ha ez a politikai pletyka tovább folyik, még mindent meghiúsíthat. Olaszországban ugyanis a kormánynak komolyan kell számolnia a közvéleménnyel, amely (s ezt magam is közvetlenül tudom) egyelőre még igen ellenséges a magyarsággal szemben. Ha tehát a magyar kormány tényleg szükségét látja a megegyezésnek az olasszal, akkor ennek kormánytól kormányhoz kell megtörténnie megfelelő megbízottak alapján s ezzel párhuzamosan mehetne a közvélemény fokozatos előkészítése az ügynek megnyerhető sajtó útján. Ma azonban már úgy áll a dolog, hogy egyetlen elhibázott lépés mindent elronthat, a híresztelések folytán az olasz kormány is kezd kellemetlenhelyzetbe jutni s ha nem történik valami gyors és komoly lépés, könnyen végkép elzárkózhatok minden közeledéstől, ami végzetes lehet, mert egyelőre csak az olasz kormány az, amely hajlandó Magyarország ügyét a békekonferencián támogatni és megmentése ügyében akciót kifejteni. További ingadozásunknak jugoszláv és olasz orientacio között az lehet a következménye, hogy mindakét lehetőséget eljátszuk. Zanella olasz csapatok bevonulásáról is tárgyalt Orlandoval, még pedig a magyar kormány egyik tagjának felszólítására. Ez az értesítése annál inkább meglepett, mert futárom ellenkező utasítást hozott számomra ez ügyben. Olasz csapatok jelenlétét ő sem a bolsevizmus szempontjából tartja fontosnak, hanem inkább azért (s ehhez egy század elég volna), hogy e réven közvetlen összeköttetést lehetne teremteni Budapest és Roma között. Helyénvalónak tartanám azonban, ha Elnök Úr, bárcsak egy magánlevélben is Orlandohoz kifejezné ebbeli óhaját. Hátrány nem származhatna ránk belőle, mert Orlandon és Sonninon

7 kívül senki sem tudna róla. A magam részéről e lépést, ha tényleg sor kerülne rá, szükségesnek tartom az angoloknál és amerikaiaknál teendő lépéssel kombinálni, hogy még a látszatát is elkerüljük az olaszokkal való különleges viszonyunknak. Az olaszországi sajtó-akciora vonatkozólag igen jó hírt hozott Zanella. Levelet küldtem ugyanis vele, mikor Romába ment, G.[iovanni] Amendolához,

8 a Corriere della Sera romai szerkesztőjéhez, nekem régi meghitt barátomhoz, aki az olasz sajtónak egyik legtekintélyesebb képviselője s akivel a háború alatt is váltottam üzeneteket. A válasz szerint amelyet Z.[anella] most hozott tőle, Amendola hajlandó a mi ügyünkkel foglalkozni, mi után velem a részleteket Romában megbeszélte. Ez a Corrieren kívül még három nagy lapot jelent. Romai tapasztalatai folytán viszont óva intett attól, hogy a magyar kormány válogatás nélkül engedjen ki Romába zsurnalisztákat. - Ártalmasnak mondotta egy Kőszegi nevű tanár

9 cikkeit és elmondotta, milyen megütközést keltett Vészi Margit" jelenléte, akit németbarátnak tartanak és ismerik szereplését a háború során, valamint tudják, hogy atyja a Pester Lloyd szerkesztője." Nézete szerint jelenléte már eddig is sokat ártott az ügynek. - Kötelességszerűen közlöm ezt az értesülést is, elhárítván magamról a személyeskedésnek, melyre sem okom, sem szükségem, gyanúját. Előző jelentésem teljessé tételéhez közölnöm kell még, hogy Romába menetelemet - a sajtó-akción kívül - halaszthatatlanul sürgőssé teszi egyik ajánlólevelem egy fontos politikai személyiséghez, akivel Romából való elutazása előtt még okvetlenül találkoznom kell. Ebben a pillanatban közli velem egy Romából jött olasz százados, hogy olaszországi foglyaink közül az olasz katonai hatóság hajlandó volna többeket azonnal hazabocsátani azon célból, hogy Magyarországon hangulatot keltsenek az olaszság mellett, föltéve, hogy a magyar kormány kijelöli a foglyok között azon minden tekintetben megfelelő és megbíz 385