Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.

A szerző életében megjelent írások

vasta, így: „Dr. Lázár Béla előszavával" - nem akart hinni a szemeinek. De kijövet már elhitte. A megtért forradalmár sátra előtt ki más lehetne a kikiáltó? Tel maitre, tel valet. Amit magyarra így lehetne fordítani: Amilyen a Mester, olyan a prófétája. De ez már mégis túlontúl nagy gorombaság volna a művésszel szemben, aki elvégre is több részvétet érdemel. BUDAY BARNA KÖNYVE Magyar problémák Több tíz esztendejénél, hogy Buday Barna megünnepelte az ezredik vezércikkét. Megünnepelte? Aki csak felületesen ismeri is őt, kétkedőn figyelmez e szóra. Buday Barna nem az az ember, aki magát vagy a munkáját ünnepelné vagy ünnepeltetné. És mégis úgy történt, de ez is a maga módján, a munkatársai körében, csöndben, hogy a világ meg ne hallja. Nem is hallotta, s máig is alig szerepel a neve azok között, melyeket a „közvélemény" hangosan emlegetni szokott. Pedig Magyarországon nem kell ezer vezércikk ahhoz, hogy valaki híres ember legyen, elég ahhoz tíz is, krokiból meg kabarédalból még kevesebb kell. Magyarország a szédületes gyors érvényesülés és karrierek hazája, itt máról holnapra lesznek az emberek miniszterek, államtitkárok, híres írók, kritikusok, művészek. Budaynak az ezer vezércikk sem volt elegendő ahhoz, hogy „híressé" legyen. Pedig azóta az ezer már alighanem megkettőződött. És még ma sem az. S ha eddig nem lett azzá, bizonyosan gondoskodik róla, hogy ezután se legyen. Mert Budaynak erre külön művészete van, aminek a nyitját ma már kevesen ismerik, még kevesebben feszegetik. Ennek a művészetnek a neve: dolgozz szakadatlan, dolgozz tíz, ha kell, száz ember helyett, érezd úgy, mintha néped és nemzeted sorsa a te munkádon, a te kötelességteljesítéseden, a te eszed világosságán, a te őszinteségeden, a te szereteted erején és virrasztó lelked melegén válnék meg, s azután állj félre szó nélkül, ne kívánj magadnak semmit, csak megint munkát, s ha a felszínen forgolódók a népszerűséggel akarnak vállon veregetni, töröld le munkás úri magadról a piaci kezek nyomát. Nevének kezdőbetűi vagy a névtelenség mögött megvonulva hány ezer cikkben hány ezer gondolatot hintett már el Budayt a magyar társadalom és nép között, aggódó lelkében, éles elméjében fájdalmas és ritkán jóleső egyéni élmények, kemény tanulmányok, tömérdek tapasztalat és elmélyedés útján termelt gondolatokat, amelyek kimentek a világba, hatottak, éltettek, serkentettek anélkül, hogy csak a századik ember is sejtené, honnan származtak. A személytelenné vált, az egyénnek hangulatain felülemelkedő, még az író meleg kedélyének és szívének megejtő varázsát is kerülő, csak a maga objektív tartalmával és értékével hatni akaró férfias gondolat sorsa. Aki képes az ilyen gondolatra, beéri vele. Budayt ezenkívül még a származásából és fajából magával hozott úri tartózkodása és egyéni zárkózottsága is megfogta attól, hogy munkájának elismertetése kedvéért magát a fórumon mutogassa. Pedig volna sebe neki is mutogatni való elég, volna neki is lírája, zengő szava, amelyen egyéni módon énekelhetné el az egyéni hangulatokat, indulatokat, fájdalmakat. A gondolat objektivitása ezektől nem óv meg. A gondolat objektivitását ki kell 47