Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.

A szerző életében megjelent írások

saság felhívása a közönséghez kiadványainak vásárlására - milyen nyelven! Ahány sor, annyi pofoncsapása a magyar nyelvnek. („Olcsó áron" és hasonló kifejezések.) „Olcsó áron" - nem elég, hogy így írnak magyarul (csak a suszter árja lehet olcsó ár magyarul), de még azt is el akarják hitetni, hogy olcsón adnak könyvet. Egy hitvá­nyul fűzött és nyomorultan nyomott kötet ára 8 korona! Ezek a föld kerekségének legdrágább könyvei. Nem a háború az oka, a Kisfaludy Társaság nem drágított a háború alatt! Nem volt rá oka. A borítékon felsorolt régi kiadványainak is ilyen az ára. De hogy Baksayt, akit minden magyar embernek bírnia kellene, nemcsak a nagytőkéseknek, ily drágán mérik, egyenesen lelketlenség. KERNSTOK KÁROLY KIÁLLÍTÁSA Kernstok szerencsére mindig a meglepetések embere volt. íme a festő, aki mindig más és más, mondhatták a változatosságot kedvelő lelkek, akit nem lehet megunni, íme a forrongó, kereső, kutató művész, mondhatták a kritikusok, aki nem törődve semmivel, megy a maga útján változatosan és sokféleképpen, mert tele van élettel, erővel, a maga kifejezését keresi, és fölényesen veti el magától a hagyományok ol­csó eszközeit, kerüli az akadémiák kitaposott országutait. Szerencsére - mert a leg­újabb meglepetés nem éri a kedélyeket olyan váratlanul. Ami már aztán a művész tapintatosságának javára írandó. Most derül ki, hogy ez a forradalmár, aki olyan váratlan csapásokat mért az emberek fejére, tulajdonképpen egész életében a ta­pintatosság nemes erényét gyakorolta. Szoktatta a koponyákat. Szoktatta ehhez a mostani koppintáshoz, amely ilyetén formán akár simogatás számba vehető. Igaz, hogy a meglepetés és koppintás, mint minden dolog a világon, viszonylagos. Kopo­nyája válogatja. Ami az egyiknek még fáj, az a másiknak már gyönyörűséget okoz. Hogy kiknek okoz, majd kiderül a végén. Áz emberben néhány év előtt nagyon, de nagyon felajzották a kíváncsiságot. Kernstok és az a tehetséges fiatal gárda, 1 melynek élén állott. De különösen maga Kernstok. Az ember a legnagyobb jóhiszeműséggel volt kíváncsi, áhítattal követte merész kísérleteiket, komolyan vette azt, amin a tömeg nevetett - mindent föltett róluk. Csak rajta, rajta, legyetek merészek, küzdjetek, a nagy dolgokat nem ad­ják könnyen, ne féljetek azoktól, akik bolondnak tartanak, az apostolokat mindig annak tartották. Áz ember annyira komolyan vette, hogy időnkint egy-egy nagy fordulatnál elkiáltotta magát: ez az, ez a jövendő útja, erre menjetek! De ők azt mondták: ez még nem az, mi még csak keresünk, nem akarunk hamar megállapodni és fölületesen összefoglalni, nagyobbat akarunk ennél, hogy mit, még nem látjuk egész világosan, de már érezzük, és lassan közeledünk hozzá. Ah, úgy? - mondta az ember, hát akkor csak előre, tűzön-vízen át követlek, végre az én embereim, a meg nem alkuvók, a nagyot akarók, a titánok. Aki ily becsületesen törekszik, annak semmi sem lehetetlen. Es loholt utánuk, alig győzve szusszal, hogy a beteljesedés nagy szenzációjáról le ne maradjon: amikor majd megtalálják, amit keresnek, az ígéret földét. Istenem, micsoda pillanat, micsoda boldogság, világok vajúdásának beteljesedése és új, soha nem látott világok születése! Es Mózes fiatalon, könye­dén leszállt a Nebó hegyéről, és egymagán, szó nélkül átkelt a Jordánon, és bement 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom