Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.

A szerző életében megjelent írások

- okos, szellemes, csúnya arcuk vonásait Donatello szobrai s a korabeli firenzei festők képei a múzeumokban, freskói a templomfalakon őrzik, elvegyítve a többi okos, szellemes és csúnya firenzei fej közé. Ha Dante fölébred vala, bizonyára elcsodálkozik a váteszeknek ezen az új fajtáján - pedig ez a nemzedék édes unokája annak, mely az ő idejében marakodott, malíciája is szakasztott az, melyet ő pokolra vetett: csak kardul tollal és nyelvvel vagdalkozik, lándzsául mérges szavakkal döfkölődik, és páncélul dagályos körmondatok uszályában parádézik. Dicsőségmámoros írásaik jó része ma már a bús feledésé. Ezeknek az embereknek mégis világrengető szerep jutott osztályrészül. A szó szoros értelmében. Világot támasztottak a romok alól s kolostorok rejtő homályából: az antik világot. A szerelmes szenvedélyével kutatják, gyűjtik emlékeit, s teszik nélkülözhetetlenné ismeretét mindenki számára. Velük együtt valóságos hadsereg dolgozik szorgosan és rendszeresen, pionírjai messzi országokat járnak be egy-egy kódexért; a divat átterjed más városokra Itália-szerte, valamirevaló herceg nem lehet el klasszikus könyvek nélkül, de Firenze, a bankárok és dús polgárok városa, vezet. A modern műveltség antik anyagának nagy részét itt takarítják be. És Cosimo

3 itt alapítja meg az újkor első nyilvános könyvtárát. Ez még nem minden. A humanisták azonkívül, hogy gyűjtői, közkézre adói és földolgozói is voltak az antik műveltség maradványainak, ők vitték bele újra az európai kultúra vérkeringésébe. Az antik könyvekkel, cifrítás kedvéért belőlük csipegetett idézetekkel, grammatikai csetepatékkal, fellengző stílusgyakorlatokkal, a platonizáló párbeszédek időtöltésével az ókori filozófia, természettudomány, történetírás, költészet, politika stb. eszméi is óhatatlanul kijutottak a napvilágra, ott elkezdtek csírázni, zsendülni és virágozni. Az eszméknek az a tulajdonságuk, hogy ha sírjukból szabad levegőre kerülnek, megelevenednek, és új életet kezdenek. Életrevaló ideákat nem lehet csak átvenni, és azonmódon megőrizni: el kell őket sajátítani, földolgozni, mint ahogy viszont az ideák is átalakítják az embereket. Ebben a kölcsönhatásban indult meg az újkori kultúra fejlődése, az alapjaiba ágyazott antik rétegek megforgatásával, de új irányokba. Firenze, az új kultúra bölcsője, jó néhány évtizeden át a világ közepe: az új Athén. Mire Róma fölébred, kész a modern, irodalmi olasz nyelv, itt az új poézis és a tudományos próza, a képzőművészet és a zene; csak föl kell vennie, hogy az újat, fiatalt, még nyerset megérlelje, teljesítse, római - michelangelói és palestrinai - monumentalitásig növelje, mely a határokon nemcsak túlvilágít, mint a firenzei, hanem idealitásával minden határoknak föléje emelkedik. Firenze sorsa ezzel be is telik. Még születnek nagy fiai, de a vezető szerep lassanként átszáll róla. Rangban és címben emelkedik, hercegség, majd nagyhercegség fővárosa lesz belőle, régi mozgalmassága, lüktető elevensége azonban hovatovább elül, míg végül rátelepszik a hálósipkás, papucsos Habsburg-uralom a maga bürokráciájával, spiclijeivel és álomkórságával. A leányzó meghal, mire az új Itália életre kel. Még így is gyönyörű. Utcáin és terein, palotáiban, templomaiban és múzeumaiban elmúlt nagyság és dicsőség emlékei virrasztanak sírja fölött - idegenek százezrei zarándokolnak csodájára. - Cittá morta,

4 mint megannyi más. A domboldalon, a villákban többnyire idegenek tanyáznak, angol és német szót 271