Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.
A szerző életében megjelent írások
gaszkodó híve volt a Hármasszövetségnek, mint idehaza gondolják. Az a nemzedék különösen, amelynek Amendola a legtisztább és legteljesebb képviselője - s ezzel visszatérhetek oda, ahonnan kiindultam -, nemcsak tüntetőleg és mifelénk, hanem magával szemben s a lelke mélyén szövetségesünknek vallotta magát. A szentimentalizmusnak, a revánsterveknek, a kalandorkodásnak ideje lejárt, és eljött a reális politika ideje, amely nem a népek hullámzó kölcsönös rokonszenvére, hanem állandó közös érdekeire épül - ez volt az új nemzedék politikai hitvallása. És önnön ellenségének tekintett mindenkit, s kíméletlenül támadta azt, aki a Monarchiával való jó viszonyt megbolygatni akarta. Előljárt ezen a téren Amendola, az állítólagos Torre-tanítvány, akiben az olasz nacionalizmusnak legélesebb eszű és legsúlyosabb szavú bírálója támadt. Aki figyelemmel kísérte publicisztikai munkásságát akár a Resto del Carlino-ban, 1 1 akár egyes politikai hetilapokban, aki római előadásait hallotta a nacionalizmusról, az benne és az ő nemzedékében nem láthatott mást, mint a Monarchia őszinte barátját - és éppen azért benne és az ő nemzedékében kell hogy lássa azokat a tényezőket, melyeknek segítségére számíthat a megoldásra váró problémák elintézésében a háború után. Olaszország helyzetét és a világháborúban viselt szerepét nem értheti meg az, akinek szemei előtt valamely irredentista vagy éppen imperialista Itália lebeg. Az imperializmus nem eredeti olasz plánta, idegen erők ültették a félsziget földjére; ha hamar felsarjadt, hamar el is szárad, mint a sziklás földbe esett mag, mely a vékony földrétegben gyorsan kihajt, de gyökereket nem ver. Csak az olasz imperializmus idegen eredetének s az olaszság zöméhez való viszonyának ismerete és megértése adja meg a kulcsot a mai Itália lelkületéhez. Amikor mindenfelé békehangok hallatszanak, amikor a háború problémái mögül egyre világosabban bontakoznak ki a béke problémái, végre aktuálissá válik az egymás megértésének szüksége. A gyűlöletre uszítókkal szemben fel kell venni a harcot az ismeret fegyverével - az elvakultság helyett a dolgok világos látása az egyedüli eszköze a béke előkészítésének s a tartós béke megalapozásának. Akik igazán barátaink voltak a háború előtt, azok lesznek a háború után is - de meg kell értenünk egymást. Nem szabad megint abba a hibába esnünk, amely a háborút közvetlenül megelőző éveket jellemezte, s amely miatt éppen az olaszok legkiválóbb emberei, köztük az olyan rendületlenül békés hajlandóságúak, mint Luzzatti, vagy a közeljövő irányító elméi, mint Amendola, joggal panaszkodtak. A kölcsönös megértés könnyebb lesz, mint amilyennek látszik. A háború, amelybe belekényszerítették őket, nem vette el annyira az olaszok eszét, mint ahogy sokan a Lajtán túl és innen hirdetni szeretik. Természetes, hogy amikor az ország háborúban van és amíg háborúban van, addig mindenki a háborút szolgálja és kell hogy szolgálja. De, úgy látszik, ezt is lehet vad fanatizmus és elvakultság nélkül tenni. Amikor az Amendoláról szóló megjegyzést, mely őt Torre-tanítványnak nevezte, olvastam, szükségesnek láttam a magam meggyőződésének ellenőrzését, bár egy pillanatra sem kételkedtem helyességében. Áttanulmányoztam a Corriere della Sera 1916. évi folyamát, de azzal az érzéssel ültem hozzá, hogy meglepetés nem fog érni, sőt tudtam azt, hogy meg fogom találni benne szabatos kifejezését annak, aminek én az Amendola nemzedékének a háborúhoz való viszonylását elképzeltem - éveken át csak elképzelhettem, mert nem kísérhettem figyelemmel az olasz lapokat. Ésmeg23
