Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.
A szerző életében megjelent írások
Istennek álom, valóság a halandó embernek. Szétfoszló, elfolyó, előtörő meg visszatérő szamszára-világ 1 0 : örök körforgás. Átlátni rajta, az igazi valóságba, abba, Aki az álmot álmodja: az a szabadulás, Nirvána. Szerencsétlen, nyomorult, szenvedő, véres világ - és mégis kell ez is! a tökéletesedés, szabadulás, istenülés iskolája. A körforgásnak - istenbe-visszaforgásnak útja. Azért hát: még egyszer és újra még egyszer! Da capo! 1 1 Most lebeg a lélek a vizek fölött: alakot keresve, melyben éljen, most ölti föl test-ruháját, melyben járjon, cselekedjen, szenvedjen, vezekeljen. Most szól a próféta, a pythia, 1 2 a lírikus. Már zeng a szó a születendőről. A világ méhéből, hol fogantatik. Legtisztábban az Asszony ajkáról, mert benne leghatalmasabb a vágy. O maga a világnak méhe, a megtestesült vágy. A teremni, szülni, szaporodni akarás - az örök da capo. Termékeny káosz, mindent rejtő, rengető, ölelő, mint a Föld öle tavaszi újuláskor. „Láss egy álmot reám!" Egy világ-korszak lejárt - új kezdődik. Ma még csak a vágyban - most van a pillanat a világ-vég és világ-kezdet között. A világ nagy lírai pillanata. Utána majd: incipit tragoedia 1 3 . MŰVÉSZET ÉS VILÁGNÉZET Elnézést kell kérnem egyszerre kétfelől is: céhbeliektől, amiért ilyen nagy cím után mindössze néhány oldalnyi általánosságot találnak; laikusoktól, amiért természetszerűleg csalódniok kell, ha netalán a címben jelölt nyugtalanító probléma egykettőre készen feltálalt megoldását remélik. Általánosságok, bármennyire igazak is, ilyen kérdésekben jóformán semmit se érnek; legföljebb a vallomásig futja belőlük, hogy valaki ilyen vagy olyan állásponton van; bármennyire objektív eredmények, kellő részletes igazoltságuk híján olyan szubjektív jellegűek, hogy a célzott igazságnak objektív hitelét nem öregbítik; legföljebb propaganda szempontjából nyomnak a latban, valamely állásfoglalás népszámlálási adatait és számarányát növelve önmagukkal. Az alább következő minden bekezdésnek egy-egy könyvnek kellene hát lennie. Nem azért, hogy jobban, teljesebben, részletesebben mondódjék el, amiről szó van, hanem hogy egyáltalán elmondható legyen. Mert ami csupán kvantitatív különbségnek látszik, kellő fokon jóval több: abszolút különbség. Azon a fokon felül lehet a kérdést jól vagy rosszul megoldani; alatta nem lehet kellő összefüggésbe se állítani. Csak szavazatot adni rá: igen vagy nem, vallom vagy nem vallom. Tudománytalan tehát és stílustalan - mert a dolog lényegével jut ellentmondásba - az olyan fajtájú problémakezelés, mint az alább következő. Az a kérdés, megfelele legalább a „népszerűsítés" céljának. Azt hiszem, ha valami nem véglegesen meggyőző, a kérdésen véges-végig menő - hatása is csak ideig-óráig való lehet. Egyik általánosság elmossa a másiknak hatását, s legföljebb az írásmű tetszetőssége vagy az olvasó prediszponáltsága dönt arról, hogy milyen hatás jön létre, s meddig tart. Mert csak annak adatik, akinek már úgyis van. A szellemi összevisszaságnak, melyben élünk, az alább következőhöz hasonló problémakezelés részben előidézője, részben következménye - mindenképpen magán hordja a kor bélyegét. De éppen ez igazolja is mai - tehát relatív -jogosultságát, s csak akkor válik túlkapássá, ha többnek akar látszani, mint ami. Ami máskor ab225
