Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
Kéziratban fennmaradt írások
pedig megállt közelükben, annak egyenesen isten akarata az oka. A lélek, kivel Dante beszél, San Pier Damiano (az egyház egyik nagy doktora, aki különösen Liber Gomorrhianus-ában 5 8 kegyetlenül pellengérre állította a klérus bűneit), nagy anachoreta, 5 9 aki itt erősen kikel az egyházi emberek fényűzése, materializmusa ellen. Végső szavaira a többi szellem is köréje gyűl, s hatalmas kiáltással fejezi ki helyeslését. Ugyancsak a lépcsőn, emberi képzeletet meghaladó sebességgel jut föl Dante a nyolcadik égbe, az álló csillagokéba. Beatrice tanácsára, mielőtt mélyebbre hatolna isten szemléletében, Danténak vissza kell tekintenie a maga mögött hagyott világokra s a földre. „Tekintetem visszafordítám mind a hét szférára, és láttam a földgömböt olyannak, hogy mosolyogtam hitvány kicsiségén... És láttam mind a hétnek nagyságát, sebességét s egymástól való távolságát. S az Ikrek jegyéből, mellyel keringtem, láttam minden dombjaival s vizeivel a csöpp földet, mely oly veszettül elhízottakká tesz bennünket." Beatrice tekintetét mereven az égnek arra a pontjára függeszti, melyen a Nap szokott állni délidőn. És nem hiába vár, mert a csoda valóban megjelenik: fényességeknek ezrei, köztük ragyog a Nap, melytől a többi valamennyi veszi ragyogását. E Napba tekintve, Dante benne Krisztus szubsztanciáját látja oly fénnyel ragyogni, hogy szeme nem állja. Értelme pedig e látványtól kitágul, s önmagából kiárad anélkül, hogy emlékeznék rá, mi történt vele. Jupiteren túl Beatrice mosolyát Dante többé nem látta, mivel nem is láthatta volna. Most, a látottak után, Beatrice újra képesnek nyilvánítja őt e mosoly szemléletére, amely azonban oly csodálatos, hogy Dante kénytelen lemondani leírásáról. Beatrice inti Dantét, aki teljesen elmerült az ő szépségének bámulásába, hogy figyeljen az égi vízióra. Krisztus már eltűnt a magasba, de fényességének sugarai még megvilágítják az üdvözülteket. Dante szemeit a legnagyobb fényességre függeszti, a szent szűzre, kihez tűzkorona - Gábriel arkangyal - száll alá, körülövezi s dicsőségét énekli, mit a többi üdvözült együtt énekel. Az ének végeztével Mária követi imént fölszállt fiát az Empyreumba. Beatrice arra kéri a boldog lelkeket, hogy avassák bele Dantét a mennyei, szellemi dolgok ismeretébe. A lelkek erre keringenek, s még élénkebben ragyognak annak jeléül, hogy örömmel tesznek eleget kívánságának. A legragyogóbb s legderűsebb fényesség kiválik, háromszor megkerüli Beatricét csodálatos énekszókíséret mellett; Szent Péter ez, kit Beatrice Danténak a hit dolgában való megvizsgálására kér föl. Dante válaszát s további argumentálását Szent Péter a legteljesebb mértékben helybenhagyja, majd pedig azt kérdi, hogy Dante az ismereten kívül bírja-e a hitet is? Mire ez feleli: „Igen, hitem oly tiszta és teljes, hogy mentes minden kételytől." E hitet az ó- és az újtestamentumból szerezte. Hogy pedig a szentírásokat isten sugallta, azt a csodák bizonyítják, mindenekelőtt a legfőbb csoda: a keresztyénségnek elterjedése tudatlan emberek révén s minden külső hatalom nélkül. Szent Péter helybenhagyó szavai után Dante még elmondja credóját, az egy istenbe s a Szentháromságba vetett hitéről. Az apostol fényes lelke öröme kifejezéséül háromszor megkerüli Dantét, s énekelve megáldja. „Ha netán megtörténnék, hogy e szent költemény, melyhez az ég s a föld hozzájárult, úgy, hogy sok évig ösztövérré tett, meggyőzi a kegyetlenséget, mely kizár a szép akolból, hol jámbor bárányként szunnyadtam, ellensége a reá támadó farkasoknak; immár más lanttal s más fürtökkel térek meg költőként; és 262
