Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Kéziratban maradt írások

395 kiszínezni, hogy valami hiba ne essék. Elrajzolni, nem, azt nem tudnak; ehhez vagy tudatlanság, vagy természetesség kell. S aztán mit szólna a miniszter úr, vagy mit szólnának a Luxembourg előkelő falai, vagy mit a tanulni vágyó növendékek, ha Bonnat vagy J. P. Laurens hibát követne el? Csakhogy ... Az a föntebb említett titokzatos akarat nem mindig szokta respektálni ezeknek az embereknek a hivatalos tekintélyét. Hirtelen lecsap rájuk, s megzavaija Balló és J. P. Laurens urakat csendes munkájukban. Csak egy kis időre, amíg egy csöpp tanulmányt, egy kis rajzot vászonra vetnek. Ilyenkor azt érzik ők, hogy egy ember áll előttük, s egy embert kellene megcsinálniok. Nevetséges, csak egy kis rajzot, uraim, amelyen meglátszik, hogy művész csinálta, egy emberfejet, amelynek tartalma van, néhány szint, amelyben bent lüktet az élet olyan ellenállhatlan erővel, hogy a művészszem belekábul a gyönyörűségbe. Csak egy csöpp megértést, természetességet és igazságot. És íme, az előkelő, a szent giccs helyett ezek az emberek megcsinálják az áruló giccset, s ilyenkor olyan az arcuk, mintha elegáns nőtársaságban a gatya szót ejtették volna ki. De Cormon és Lefebvre urak ilyenkor azt hiszik, hogy az elszólásukat nem hallotta meg senki, vagy nem veszi tudomásul. A Luxembourgban semmi esetre sem fogják kiakasztani, s ez a fő. Nem, ők még a nyilvánosság elé sem fogják vinni a kócos kölyköt. De jön a titokzatos akarat, mely egyrészt azzal érérvelve, hogy csak Magyarországra kellenek a képek, másrészt azzal, hogy jó üzletről lehet szó, kiragadja azokat a kezükből, és meg nem áll Budapestig. És a testvériség nevében jönnek ide, mert tudják, hogy itt fogják találni László Fülöpöt, Balló Edét, Boruthot, Jendrassikot, Kézdi-Kovácsot, Knopp Imrét, Neogrády Antalt, Pállik Bélát, Peske Gézát, Poll Hugót, Spányit, Szlányit, Ujváryt, Thein Miksát, Komáromi-Kacz Endrét és a többit mind, akiknek nevét nehéz volna itt felsorolni. Mert ne higgyük azt, hogy néhány esztendő alatt valami rettenetes nagy változás történt a művészetben, vagy hogy éppen tisztáztuk valahogy a művészet fogalmát. Rien de moins vrai,

3 ugyebár, Detaille

4 úr? Az, hogy néhány - és nem is lehet több, mert csak kevesen vannak a választottak — művészember új vallást kezdett hirdetni, szembe mert szállni a közönség közönyével és az igazságért folytatott küzdelem nehézségeivel, s érezte, hogy nekünk, az új világ embereinek, más művészetre van szükségünk, mint a David, Ingres és Pilotyaké, hogy közben lejátszódtak a modern művészet legnagyobb jelentőségű mozzanatai, hogy már az impresszionisták nagy korszaka is műtörténelmi múlt s örökre művészeti jelen, s hogy végre van fejlődés is — mindez csak nem olyan nagy valami, hogy ezért néhány ezer festő és néhány millió édes álomba ringatott ember fölébredjen? Maga a haladás azonban az ellenállás erejétől fokozott mértékben történik tovább. Egyes emberek a mérföldmutatói ennek a haladásnak és nem az iskolák, sem az akadémiák. Ez emberek közt azonban nem látom a beszáradt formák fáradhatatlan ismétlőit, Ballót és László Fülöpöt, sem 01gyayt dekoratív tájképeivel, Szlányit, Spányit, Zomboryt, Tölgyessit és a