Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

31 hogy a város intelligens társadalma nem kívánkozik magasabb műélvezetek után, amely lelkét finomítja, nemesbíti. Pedig tudjuk, határozottan emlékezünk, hogy még egy-két esztendővel ezelőtt zsúfolásig töltötte meg a közönség a színház nézőterét, és most alig néhány ember nézi végig az előadásokat. Mi a magyarázata ennek a rettenetes, elszomorító visszaesésnek? Kutatunk, gondolkodunk, és nem tudjuk okát lelni. A társulat megérdemli a közönség pártfogását, habár az ensemble ellen lehetne kifogásunk, de a színészek nagy része megérdemli a föltétlen, őszinte dicséretet és elismerést. Deák, Kemény, Somlár, Vágó, Cathry, Győri Matild, Cathryné, Tömöri, Deákné, Tóth Stefi mind egytől-egyig igazi tehetségek, akiknek játékát élvezettel nézheti végig a közönség. Emiatt tehát nem lehet kifogást emelni. A közönség eme viselkedésének egyetlen magyarázata csak az lehet, hogy nem vágyódik tiszta lelki gyönyörűségek után, amilyeneket a színművészet képes nyújtani. Ezt kötelességünknek tartottuk megmondani. A tegnapi előadásra áttérve, erről csak a legjobbat mondhatjuk. A szereplők mind ambícióval, jól játsztak, és a gyér közönség tapssal jutalmazta a nyújtott műélvezetet. ANDOR ÉS ANDRÁS (Budapesti történet. írta: Herczeg Ferenc) Herczeg Ferenc, kiről néhány évvel ezelőtt kimondták a szentenciát, hogy „kiírta magát", rövid idő alatt bebizonyította, hogy egyike azon ritka íróknak, kiknél a szellem ereje szinte páratlan sokoldalúsággal egyesül. Újabb munkái közül elég az Ocskay brigadéros, Balatoni rege, Kéz kezet mos című drámai műveire vagy legújabb keletű könyvére, Andor és András című társadalmi rajzára hivatkoznom, amely most hagyta el a sajtót. Míg általános fő tulajdonságai: a kompozíció érdekessége, a színes fantázia, a stíl elegenciája mindegyikben megvannak; egyúttal írói egyéniségének sokoldalúsága is érvényesül új és újabb, rendkívül bőven fakadó és változatos témáinak természetében. Herczeg Ferencet az írás múzsája nem mindennapi szemmel ajándékozta meg. Lát vele a múltba, s ami a fő és íróinknál ritkaság, a jelenbe. Nem ismer elnézést; fürkésző pillantása behatol a legrejtettebb zugokba is, belevilágít csillogó fényével az emberek lelkébe, átható tekintetével kifürkészi a modern társas élet mozzanatait, s mikor e kettőt megtalálta, szövetkezik azzal a finom, mindent felfogó és minden benyomásra érzékeny ésszel, mely Herczeg Ferencnek sajátja, és — ez együttes munkából megszületik a társadalmi rajz, telve meggyőző komolysággal, mind alakjainak belső világára, mind saját magára jellemző szellemességgel. A mai francia szellemesség — hogy a különbséget élesebbé tegyem - inkább a szem, a német pedig inkább az ész munkája. Az előbbi a gyors látás, az utóbbi a benső gondolkozás eredménye. Herczeg Ferencé teljesen