Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Nyomtatásban megjelent írások
214 Mein Liebchen, was willst du noch mehr? 1 2 Mondjam ismét, hogy magyaros? Elég az hozzá, hogy ennek a szobornak az elvetésével a zsűri megfosztotta Budapestet legszebb szobrától. A kivénhedt, ócska limlomok közt ez lett volna a fiatalos, duzzadó erőnek beköszöntése. Mert ez az a szobor: fiatalos erő, üdeség, szépség; üde és tiszta levegő árad belőle. Csakhogy a városoknak csak akaratuk ellen szoktak jó szobraik lenni; rájuk kell erőszakolni. És meg kell küzdeni egy jóindulatú zsűri ellenállásával is. Lehetnek hibái ennek a szobornak. Nem súlyosak. Maga a művész alighanem látja őket már, s tudja, hogy mit tegyen velük. De tudnia kell azt is, hogy elcsüggednie nem szabad az eredménytelenségen: dolga kiemelkedik a többi közül, veri valamennyit, vak, aki nem látja. De majd résen leszünk, és kinyitogatjuk a szemeket. Hiszen még találkozunk. MŰVÁSÁR Február 10-én műkiállítás nyílt meg az Uránia műkereskedésben Az Uránia új műkereskedését az állam támogatja a célból, hogy a magyar művészeket támogathassa. S az állam el is érte azt, hogy segítségével a műkereskedés vezetősége még fokozottabb mértékben fogja portálni a limonádé* és málnaszörp-piktúrát, mint a Műcsarnok vagy mint ahogy a körúti derék műkereskedők teszik. Ha az állam egyenesen óhajtja a soha művészetet nem csinált, a boldogulás révébe már régen befutott emberek istápolását, akkor ez a műkereskedés igazán nagyszerűen betölti hivatását. Ellenkező esetben... de ez már nem valószínű. Elég az hozzá, hogy megint együtt láthatjuk egy csomó rettenetességét a magyar piktúrának, élén Tolnay Ákos 1 igazgató úr piedesztálra helyezett baldachinos rettenetességével; közben akadnak elvétve szép és jó dolgok is, öregektől és fiataloktól; ez utóbbiak között Gulácsy Lajos válik ki. SZÍNÉSZEK A SZÍNÉSZETRŐL Nem akarunk az egyoldalúság hibájába esni, és esetleg — igazolni is akarjuk magunkat. Ezért nyitunk teret lapunkban az alább következő véleményeknek, melyeket olyanok mondottak el, akiket e sorok írója hivatottaknak talált arra, hogy nyilatkozatukat kérte a színészet fontos, nálunk ma fölöttébb aktuális és vitás kérdéseiről. Tisztán akarunk látni, s valószínűleg ez az óhaja a közönségnek is, mely napról napra annyi eltérő nézetet olvas a színészetről általában és színészeinkről külön-külön. Ismernünk kell a velünk ellentétes nézetet valló emberek véleményét is, s e célból e sorok írója ahhoz az egyszerű módhoz folyamodott, hogy elment több színművészhez, s megkérdezte őket, hogy erről vagy arról a dologról mi a véleményük.
