Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

205 egy-két cigarettát, búcsút vesz az élettől, bevonul hálószobájába, s épp abban a pillanatban lövi agyon magát, mikor Heléne Bragelinnel és a pénzzel megérkezik. Heléne kétségbeesve döngeti az ajtót, és ájultan roskad össze. Ezzel végződik a darab. A baccarat-hős a tőle telhető bátorsággal és előkelőséggel oldotta meg a bonyodalmat. A darab menete erős drámai tempóval siet e felé a megoldás felé. A gyors lüktetésben azonban Bernstein nem felejtette el az egyes alakok karakterének rajzát sem, s annyit ad belőle, amennyi éppen a cselekmény megértéséhez és motiválásához kell. Egy felesleges szó, egy felesleges vonás nincs a darabban, oly biztosan és precízen jár itt minden, mint az óramű. Legsikerültebb alakjai a darabnak Lebourg Charles, a pervenü és Lebourg Amédé, a faragatlan, a parvenügyűlöletben, hajdani megaláztatásában és fölényében kéjelgő dúsgazdag — forradalmi szocialista. Az egyes alakok közt támadó résen élesen belevilágít Bernstein az előkelő társadalom életébe is, s kíméletlen konzekvenciával élesíti ki a hazugságokat néhány jellemző szóval vagy helyzettel. A szerepek nagyrészt jó kezekben vannak, s tekintettel a darab kétségbeejtően izgató cselekményére, nagy sikernek nézünk eléje ma este a Vígszínházban. * Henry Bernstein három felvonásos színműve tegnap este az előre várt és megjósolt nagy sikert aratta a Vígszínházban. A közönség több ízben nyílt színen tapsolt, részint a szereplőknek, részint a darab egyes érdekes szituációinak. A második felvonás végén pedig nem győzte elégszer lámpák elé hívni az előadókat. A nézőteret állandóan feszült izgalomban tartotta a rendkívül hatásos darab erős drámai lüktetése. A szereplők egy része elsőrendű alakítást nyújtott. Hegedűs Gyula megrázóan tragikus, mélyen emberi és igaz volt. Mellette legfényesebb alakítást Fenyvesi és Szerémy nyújtott; az első Lebourg Amédé tömören összefogott szerepében. Szerémy pedig Bragelin ékszerész finom megfigyelésekkel megkonstruált alakjában. Kiss Irénnek különösen a második -felvonásban volt igen szép jelenete Hegedűssel. Tapolczai sokkal jobb lett volna az egyik inas szerepében, azéban tudnüllik, amelyik nem szól semmit. Góth részint kipoentírozott, részint aláhúzott, részint elénekelt minden szót, s gyöngébb volt Kertész Ellánál is, akinek játékában pedig az ambíció és őszinte buzgalom mellett csak három dolgot tudtunk felfedezni: Varsányi-imitációt, merevséget s a drámai jelenetek színfalhasogatóan való elrikácsolását. A darab kiállítása szép és ízléses.