Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Nyomtatásban megjelent írások
191 Magyar Mannheimer Gusztáv kiállítását különben, melyen kétszáz képet, rajzot, vázlatot talál együtt az érdeklődő, holnap délelőtt 10 órakor nyitják meg hivatalosan. SUZANNE DESPRES Budapest, január 23. Suzanne Després-nek 1 hívják Franciaország legnagyobb színésznőjét. Meglehet, a legnagyobb egész Európában. Dúsét, mint illik, tisztelettel kivéve a számításból. De ha valaki, úgy ő méltó rá, hogy együtt említsük az olasz tragikával, akinek közelébe eddig csak egy férkőzött, Gertrúd Eysoldt. 3 Ha Duse csoda, akkor csoda Després is, csodának talán még nagyobb, mert francia, a Sarah Bernhardt 4 és a Réjane 5 asszony pátriájának szülötte. Amely körülmény, hozzávéve a mellékkörülmények tömegét, majdnem annyira iehetetlenné teszi Franciaországban a dusei értelemben vett színész egzisztenciáját, mint ahogy lehetetlen Mounet-Sullyt, 6 Coquelint 7 vagy Sarah Bernhardt-t Ibsen-darabban elképzelni. Duse mögött nagy színészi kultúra és a továbbfejlődés talaját megtermékenyítő tradíciótömeg van; Després mögött is ott a kultúra, ott a nagy múlt, ott a tradíció, de ez nem segíti őt, ellenkezőleg, ránehezedik, megköti és megfojtaná, ha tudná. De ez az erős állú, kemény arcú asszony áttörte a legyőzhetetlennek látszó akadályokat, s már elindult a vüágot meghódítani, amit ugyan még mindig könnyebb, mint a Sarah Bernhardt Párizsát. Párizs - már az övé, Európában pedig — eljutott egész keletig, mihozzánk. Nem francia ez az asszony, sem a külseje, sem a belseje; a temperamentuma, ez a legkevésbé franciás. De nem is német. Egyszerűen egy Ibsenre termett nő, aki nemcsak bevezette Ibsent Franciaországba, hanem egyúttal a legjobb interpretálóval is megajándékozta. Sarah-tól, Réjane-tól, a Comédie-tól 8 messzebb van, mint Makó Jeruzsálemtől, de Ibsenhez oly közel, mint a mester lelkében fogant alakok. Nem hang, nem szépség, nem fellépés, nem Comédie—Burgszínház—Nemzeti Színház-stílus, hanem az, aminek Zola mondta: játékának csodálatos egyszerűségében maga az élet. Sőt több ennél, annyival több, amennyivel különbözik Else Lehmanntól. 9 Csupa öntudat, meggondoltság, biztosság; de ez az öntudat nem a clowné és nem Sarah-é, hogy: íme, minden baj nélkül megcsinálom a halálugrást, és úgy végigszavalom a L'aiglon 1 0 öt felvonását, hogy hangosabban és kitartóbban már nem lehet; ez az öntudat a lelke erejében biztos művészé: ezt akarom, tudom, érzem. Grammokig érzi képességei minden részletének súlyát, akarata megteremti az egyensúlyt, tudása a harmóniát és érzése a művészetet, mely játéka folyamán percről percre gazdagabban árad belőle. Mivel túl finom és túl egyszerű, s mivel csupa művészet és csak művészet az, amivel dolgozik, nehezen hódol meg neki a közönség, de ha
