Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

187 A VERÉB Vígjáték négy felvonásban. írta Louis Artus. Fordította Martos Ferenc. Először adták a Vígszínházban jan. 12-én A Vígszínház néhány ballépése után visszatért régi erkölcseihez, illetve — a francia erkölcstelenségekhez. Valószínűleg azért, mert üzletileg is jobban beütöttek utóbbi időben a komoly és tisztességes hangú darabok. Talán még egyszer próbára akarták tenni a közönséget, vajon komoly-e az elhatározása, s komolyan reflektál-e a komoly darabokra. Ha a Veréb-bel való kísérletnek ez a háttere, akkor megbocsátjuk azt, s őszintén reméljük, hogy a közönség válaszát a színház igazgatósága megértette. Mert a közönség csakugyan nem tudta bevenni a darabot, a tömérdek malacságoknak s Hegedűs fényes alakításának dacára sem. A darab meséje a lehető legrövidebb: Latournelle Claude úr (Hegedűs) az az ember, aki minden nő mellett forró szerelemre gyullad. Ha nincs nő mellette, ő a világ legszelídebb embere. Ha azonban van nő, akkor nemcsak maga lobban lángra, hanem veszedelmes Don Juan-i képességeivel minden női szívet meghódít. Hű akar lenni a feleségéhez, de nem képes, s úton-útfélen csábít, hogy izgalmai múltával újra visszatéijen családi fészkébe a veréb. A vezető szerepet, melyért a darab íródott, Hegedűs alakító képességének teljes gazdagságával játszotta meg. Egyike volt a legnagyobb dolgoknak, mit tőle láttunk. Mellette Varsányi Irénnek volt néhány finom jelenete; Gazsi Mariska elfogadható volt; a többi, Tapolczai, Balassa, Kertész Ella, Haraszty konvencionális vígszínházi játékokat műveltek. VÉNUSZ A Nemzeti Színház újdonsága Budapest, január 19. Az igazán jó dramaturg mégiscsak az, aki a saját darabját úgy tudja végignézni, mintha az a más darabja volna, s ugyanígy tudja megítélni is. Ruttkay György

1 három felvonásos vígjátékát, a Vénuszt, mely ma este kerül színre a Nemzeti Színházban, Ruttkaynak, a dramaturgnak és nem - Ruttkynak, a drámai szerzőnek a rovására írjuk. Mert Ruttkaynak mint hazai szerzőnek jogában áll nagyon rossz darabot írnia, jogában áll azt színpadra hoznia; de Ruttkaynak, a dramaturgnak egész tekintélye latba vetésével kellene odahatnia a Nemzeti Színház igazgatójánál, hogy olyan darabot, mint a Vénusz, még hazai szerzőtől se hozzanak színre. Ha hozzávesszük ehhez Ruttkayt, a kritikust, akkor neki, mint ilyennek, egyenesen kegyetlenül gyilkos kritikát kellene írnia a ma este bemutatandó darabról. Ennyi mulasztás között, fájdalom, csak a drámaíró Ruttkay felejtett el mulasztást elkövetni: a hazai tradícióknak megfelelőleg megírta és színre hozta a Vénuszt, s egy csapással abból a kellemetlen helyzetből is kirántot-