Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

181 felépített természetnek. 314. oldal: „Puvis de Chavannes műveiben ellenben plein-airizmus, jelképesség, idealizmus, de főképp költészet és mély értelem nyilatkozik meg..." „Puvis közeledett Giottóhoz, nemcsak a mozgás és testtartás egyszerűségében, de a rajz tudatos befejezetlenségében és hibás voltában is. E gyermekes archaizmus egy nagy tehetség tévedése volt, aki páratlanul tudta alakjait egy idillikus vagy hősies természet ölén elhelyezni, de nem vette magának a fáradságot (!), hogy akciót és mozgást fejezzen ki." A mozgás egyszerűsége tehát a mozgás elsikkasztása, s Puvis csodálatosan szintetikus rajzának mindenkor való befejezettsége nem egyéb befejezetlenségnél? 315. oldal: „Leghíresebb festőink az egyező akadémikus nevelés (ahá!) és egy maguk választotta, régi jeles mester (!) hatásának szintézisét képviselik." Ezek a kitűnő festők: Bonnat, Ricard, Carolus Duran stb. a francia Benczúr Gyulák és Stetka Gyulák. Nem kevésbé érdekes dolgokat mond Lázár maga a magyarokról. Mit tesz Zichy Mihály? 325. oldal: „Tér és idő felett röpül, rohan a szellem szárnyán, hogy a paradicsom és a pokol, a lidércnyomás és az álmok, a mennybolt és a túlvilág, a földi élet és az eszmék világa megnyíljon előtte, lássa és rajzolhassa azt gazdag változatosságban." Szólván a magyar portréfestőkről: 330. oldal: „Az arckép is megérezte a modern impresszionista irányzatot. Benczúr Gyula..." Elég! A magyar arcképfestők elitjét a következőkben látja Lázár: Benczúr Gyula, Horovicz Lipót, László Fülöp, Márk Lajos, Szenes Fülöp, Boruth Andor s az utóbbiak mind „egyenesen színmegoldásokra, a gyöngéd, lágy színakkordok kifejezésére törekszenek." 336. oldal: „Teles Ede a részletrajz egyszerűségét" keresi, „Kallós Ede a mélyebb érzéseket". De ezek, ugye, nem frázisok? Egy képzőművészetről szóló könyv méltó fináléja a következő pár sor, melyek mintha az „Amatőréből

1 lennének kinyesve: „Vajon realista lesz a jövő művészete? Nem hiszünk benne. A XIX. század egyik szép találmánya, a fényképészet a realitást sokkal közelebb hozta hozzánk. Mely művész, még ha Van Eyck tehetségével rendelkezik is, képes az érzékeny lemezzel vetélkedni?" De legyen elég! A példa fáj... mondjuk mi is Lázár Bélával. A művészet kis tükrében, melyet Reinach és Lázár szellemi egyetértésben kezünkbe adtak, csakugyan tükröződik valami. De az nem a művészet, ök maguk. LEBONNARD APÖ Színmű 4 felvonásban. Irta Jean Aicard. — Először adták a Nemzeti Színházban 1905. dec. 30-án Mindenképpen kellemetlen dolog, ha valamelyik színész számára olyan darabot kell előrántani, amely már nem kell senkinek, amely tényleg nem ér semmit, s amelyben az egyen kívül több színész az élettelen alakokból mit sem tud csinálni. Ilyen kellemetlen eset Jean Aicard nagyon régen elavult Pere Lebonnard-ja is, amely annak köszönheti időközönkint való föl-