Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

167 csínyek és kopottak, hogy néhány fekete, piszkos foltnál egyebet alig látni rajtuk. Aki a képek eredetijét vagy jó reprodukcióit ismeri, annak nem használnak semmit; aki meg nem ismeri, ezekből ugyan meg nem fogja ismerni. Az a kérdés most már: vajon a szöveget érdemes volt-e lefordítani, megtoldani, s a toldásoknak van-e némi értelmük? A rövid válasz ez: nem volt érdemes, értelmet pedig ne keressünk. Mindezek a dolgok napvilágot láttak már a magyar Reinach, Pasteiner megboldogult könyvében.

1 A Reinach-Lázár könyv egy gondolatnyival sem ér többet, mint az. Hogy a világ legósdibb elveinek halmaza ez a könyv, hogy Reinach

2 szerint a nagy művész az akadémikus nevelés s egy maga választotta, régi jeles mester hatásának szintézisét képviseli, mindez nem volna baj, sokkal többet mond az, hogy Reinach, aki, mint a nagyszámú kommünikéből tudatik, az „Institut" tagja, s a „Louvre iskolá'Jának tanára, gyerekes tudatlanságot árul el a piktúra, nevezetesen a modern piktúra alapvető fogalmaiban. így például impresszionizmusról és plein-airizmusról annyi ideája nincs, mint Simkó Józsefnek.

3 Reinach mellett szolgáljon vigasztalásunkul az, hogy amit Lázár írt, nem rosszabb, mint a francia író munkája. Sőt amit például Zichy Mihályról ír, hogy Zichy: repül, rohan a szellem szárnyán, és lerajzolja a üdércnyomást, az álmokat, a mennyboltot, a túlvilágot és minden seregit, az Reinachnak is büszkeségére válnék. Egyébként elég annyit mondani, hogy Lázár szerint a szóra érdemes magyar portréfestők: Benczúr, Horovitz, László, Márk, Szenes és Boruth; hogy Teles Ede a részletrajz egyszerűségét, Kallós Ede a mélyebb érzéseket keresi; hogy majdnem minden magyar festő, akinek más jelző nem jut, dekoratív; hogy Madarász Viktor művei a hatvanas évek el-kihangzó (!) francia romantikájának tejtestvérei; hogy Székely történeti képein le van mosva a tónusok melegsége; hogy Magyar Mannheimernek tere a szabad alakítás; hogy Vaszary Jánosnak a természet csak hangszer, melyen feltétlenül uralkodni akar; hogy Szinyei Merse Majális-á

ban nagyszerű a sík felosztása egyszerű arabeszkekre. S ezzel meg is mondtunk mindent. KÉT BEMUTATÓ I. Lebonnard apó A Nemzeti Színház újdonsága a Budapest, december 30. A jó öreg órás alakja és története nem ismeretlen nálunk. Láttuk Novellitől és Silvaintől,

1 s hogy újra szóhoz jut, megint nem magának, hanem személyesítőjének, ezúttal Újházinak

2 köszönheti. A Pere Lebonnard című, színműnek nevezett négy felvonásos burzsoá-unalom lényege és hivatása tehát röviden az, hogy Újházinak egy csupa szív és kedély szerepet juttasson, ami tudvalevőleg Jól fekszik neki". Hát szív és kedély, az csakugyan van ebben a Lebonnard apóban. Törté-