Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról

Levelek

7 KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR LEVELE A NAGYENYEDI KOLLÉGIUM PATRÓNUSAIHOZ Teherán, 1820. december 21. Nagy érdemű hazafiak! Minekutána hazánk Fő oskolájában, Nagyenyeden tanulásomat egészen bevégeztem volna, tapasztalás és szélesebb esmeret szerzése végett, más nemes ifjak példája szerént, ezelőtt egy néhány esztendőkkel én is Németországba kimentem vala, — holott is a göttingia universitásban két esztendőnél tovább mulatván, tehetségem szerént igyekeztem magam tökéletesíteni; minthogy pedig mindenkor igen kedves foglalatosságom volt az idegen nyelvek esmerete, a nemzetek történeteinek idő, hely és környülállások szerént való vizsgálása, s ott is egy bizonyos célt vévén magam eleibe, különösen ezekben gyakoroltam magam. A gyönyörűség, melyet ezen foglalatosságomban érzettem, a régiségnek sok titkait felfedezvén, leírhatatlan. Annyival inkább kedves volt előttem az esmeret, melyre eszerént jutottam, mivel tökéletes meggyőződést szereztem magamnak a felől, hogyha az Isten életben megtart, azt a mit nemzeti nyelvünk és literatúránk pártfogói és barátjai régen óhajtanak, hazánk némely tudósai pedig több ízben megmutatni próbáltanak, rövid idő alatt kivihetem, megbizonyíthatom, azaz: látván, mennyire különbözzék nemzetünk mind nyelvére, mind characterére, mind öltözetére nézve minden más európai nemzetektől; micsoda nagy bizonytalanság uralkodjék az egész tudós világban, nemzetünk eredeti lakhelye, elszármazása, régibb történetei, nyelvünk más nemzetek nyelvével való atyafisága felett; továbbá micsoda helytelen vélekedései legyenek a külső íróknak, a kik sem nemzeti nyelvünk természetivel, sem a nemzet characterével és szokásaival eléggé esmeretesek nem lévén, csupán a nevek hasonlatosságából ítélvén akarták megmutatni nemzetünk elszármazását és régibb történeteit; utoljára látván, mennyire eltévelyedtenek légyen némely tudós hazánkfiai (jóllehet a nyelv atyafiságát helyesen állítják) a külső írók tekintete után indulván nemzetünk eredete megítélésében, és hogy mind tulajdon vágyódásomnak eleget tegyek, mind pedig nemzetemhez való háladatosságomat és szeretetemet megmutassam, számban nem vévén a fáradtságomat és megtörténhető veszedelmeket, azon fáklyánál fogva, melyet Németországban gyújtottam volt meg, elindultam nemzetem eredete felkeresésére. - Az ég megáldotta lépéseimet. Több rendbéli sor hegyeket, nagy vizeket, tengereket és miveletlen nemzeteket, egészségemnek legkisebb változása nélkül, seholt semmi veszedelmet nem szenvedvén, már meghaladtam, — és a történetek ezen nagy hazájában annyira bejöttem, hogy már több mint két holdnapja Persiának residentialis városában, Teheránban mulatok, s nagy reménységem vagyon, hogy ha valami nagy szerencsétlenség nem ér, bár ha szintén más úton indultam légyen is meg, a melyet a köz vélekedés 43