Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról

Körösi Csorna Sándor élete - a levelek és emlékezések tükrében

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR ÉLETE - A LEVELEK ÉS EMLÉKEZÉSEK TÜKRÉBEN A SZÉKELYFÖLDI SZÜLŐFALUBAN (1784. április-1799 nyara) „Én a székely nemzetség szülötte vagyok." - írja 1825. január 28-i beszámoló jelentésében Csorna, s később, tibeti szótárának és nyelvtanának címlapján is önérzetesen vallja, hogy ő „erdélyi székely-magyar". Áz 1784. március 28. és április 4. közötti időszakban született Kőrösön. Erdélyben. az Orbai székben levő. mintegy 400 lelket számláló faluban. Csorna András és Gecse Krisztina harmadik gyermekeként (két nővére 1774-ben és 1778-ban született). Apja székely határőr katona, káplári rangban, aki szolgálata mellett szegényebb szabad paraszt. 1784. április 4-én keresztelik a református egyházközösség ma is álló kis erődtemplomában. Később. 1788-ban még egy testvére születik. Gábor. A Háromszéki-medencében levő falu 5(>0 m magasságban fekszik, a medencét körülölelő Kárpátok elérik az. 1700 m-t is. A falutól 2 km-re levő Kovászna már nagyobb település, városias központ azonban csak mintegy 25 km-re található: Kézdivásárhely. Valamivel távolabb fekszik Sepsiszentgyörgy (kb. 30 km) és Brassó (kb. 55 km), mely fontos nagyváros már ebben az időben is. A falu életét a határőrjelleg erősen befolyásolta. A falusiak kettős igazgatás (széki és katonai) alatt állottak. A lakosság elsősorban földművelésből élt. melyet erdőgazdálkodás és pásztorkodás, valamint szerényebb kézműipar egészített ki. Gyermekéveiről hiteles feljegyzés nem maradt ránk. Feltehetően hatéves korában kerül a református falusi tanodába. így elemi iskoláit valószínűleg 1790 és 1797 közölt járja, de az sem lehetetlen, hogy ki-kihagy hosszabb időket, s így alaptanulmányai 1799-ig elhúzódnak. Ebben az. időben a falusi tanítók, a rektorok sűrűn váltogatják egymást, előbb Dulló Zsigmond, majd Vadasdi Mihály, végül Létzfalvi Orbán Zsigmond a körösi oskolamester. Úgy tűnik tehát, hogy ez az állás nem volt túlságosan vonzó. Az. oktatás — legalábbis elvben — az Erdélyi Református Főkonzisztórium I 78ó-ban kibocsátott nevelési rendelete szerint folyt. NAGYENYEDI SZOLGADIÁK (1799-1807) Tizenöt éves korában, mondhatni az utolsó pillanatban (16 éves korában, mint legidősebb fiú, ő is határőr katona lett volna) kiszakad a szülői környezetből. Apja gyalogosan a mintegy 300 km-re levő Nagyenyedre kíséri, ahol a székelység díjmentes főiskolájába adja fiát. 15