Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról

Előszó

ELŐSZÓ A legtöbb közéleti ember, legyen az politikus, művész. író vagy tudós, kimondatlanul vagy nyíltan megvallva, a közösség érdekében kifejtett munkája alapján minél szélesebb körű megbecsülésre vágyik. A nyilvános elismerés legkevésbé a tudósoknak jut osztályrészül, hiszen tudományuk a közönség széles rétegei számára nem hozzáférhető. Körösi Csorna Sándor sem lenne kivétel ez alól, ha csak szaktudománya alapján kerülne megítélésre. Jóllehet, munkássága úttörő jelentőségű, hiszen szerte a világon benne tisztelik egy eladdig ismeretlen tudományszaknak, a tibetisztikának megalapítóját. Igen. tisztelik, éspedig elsősorban szakmai követői, a tibetisztika művelőinek meglehetősen szűk tudományos köre. Ha csak tudós lett volna, csodálóinak tábora meg is rekedne itt. ez a dolgok természetes rendje. Mivel volt több, mi az a különleges adottság, ami indokolja azt, hogy nemcsak hazájában, de Európában és Ázsiában is népszerűsége jóval nagyobb. mint ahogy az egy tudósnak általában megadatik? Mindenekelőtt és elsősorban emberi értékei. Életének példája ragadja meg az embert, ifjakat és felnőtteket, honfitársait és külhoniakat egyaránt. Úgy érezzük valamennyien, hogy életsorsa egy kicsit a miénk is. küzdelmei, vágyai közösek a miénkkel, ő ..csupán" annyival több, hogy eszméiért semmilyen megalkuvásra nem volt hajlandó, hogy ahhoz, amit élete értelmének és szépségének tekintett, mindvégig hű tudott maradni. Hű maradt akkor is, ha az elismerés csábítása akarta eltéríteni ettől, akkor is, s ebben volt többször része, ha a megaláztatások keresű szenvedéseit kellett eltűrnie. Ezért mondhatjuk azt, hogy személyében a tudóst tiszteljük,az embert pedig szeretjük. Mi sem természetesebb hát. mint hogy a nagyközönség elsősorban személyes sorsára kíváncsi, s itt egy kicsit zavartan tapasztaljuk, hogy forrásaink hiányosak. Egy e századi ind mondás úgy tartja, hogy aki három hetet tölt Indiában, az könyvet ír élményeiről, aki három hónapot, az cikket, aki pedig három évet,az semmit se. Körösi Csorna mintha már a múlt század elején bizonyította volna e megállapítás igazát. Több mint húsz év ázsiai tartózkodásáról, viszontagságos utazásairól, személyes benyomásairól, de még pontosabb célkitűzéseiről is következetesen hallgat. Kizárólag „csak" tudományos könyvei és tanulmányai maradtak ránk, amelyek szerzőjükről mit sem árulnak el. Pedig alig lehet eseménydúsabb és küzdelmesebb életet elképzelni, mint az övé. Bejárta fél Ázsiát, olyan tájak sokaságán haladt át, amelyekről külön-külön több kötetes élménybeszámolót írtak kortársai - ő irtózott személyes érzéseiről még nyilatkozni is. Majd egy évtizedet tölt a Himalája bércei között kietlen lamaista kolostorokban, magányosan, idegenek számára kibírhatatlan életkörülmények között — egy szót sem szól megpróbáltatásairól. 13