Apor Éva (szerk.): Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Keleti Gyűjtemény.

To the Reader

Az Olvasóhoz A

magyar nemzeti fejlődés egyik legszebb sajátossága: a nemzet nyitottsága a világ különböző kultúrái iránt. Tudósaink szellemi nyitottsága a világ kultúrája iránt a magyar tudományosság egyik előrehajtó ereje volt. Ezen sokirányú tudományos érdeklődés egyik ékes bizonyítéka hazai tudósaink érdeklődése a keletkutatás iránt. Figyelmünket az orientalisztika felé indította a magyarság őstörténete, a honfoglalás előtti évezredes keleti vándorlás, e vándorlások során keletkezett szerteágazó keleti kapcsolatrendszerünk. Erősítette ezt a tudósi kíváncsiságot a török birodalmon belüli mintegy másfél évszázados török-magyar együttélés a 16-17. században és az iszlám kultúra hazai jelenléte. És erősítette a kelet megismerése iránti vágyat a balkáni iszlám kultúra sok évszázados, a 20. századig tartó szomszédsága, valamint az a tény, hogy a magyar állam területére a 11-től a 20. századig újabb és újabb keletről származó népek települtek be. A magyar keletkutatás kiválóságait számon tartja a világ orientalisztikai irodalma: Körösi Csorna Sándort, Vámbéry Ármint (a ,,dervis"-t), Kaufmann Dávidot, Goldziher Ignácot, Stein Aurélt. A Magyar Tudományos Akadémia 1950-ben adott helyet a Keleti Gyűjteménynek és az Akadémia tudósai, tudományos intézetei máig feladatuknak tartják, hogy a keleti kultúrák történelmét és jelenét kutassák. Már csak azért is, mert a mi korosztályunkat éppúgy, mint elődeinket a világra nyitottság vágya vezet. Megérthetik, miért ítéli oly fontosnak a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, hogy az Orientalista Világkongresszus budapesti ülésére ezt a kis könyvecskét megjelentessük. Budapest, 1997. május Glatz Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia elnöke