Rózsa György, Csapodi Csaba et al. (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1826–1961.

I. A Könyvtár története, feladatköre, kapcsolatai az Akadémiával

Az évi beszerzés hamarosan 16 000 kötetre növekedett, s ez a szám, amely a szükségletnek és a lehetőségeknek nagyjában megfelel, azóta meglehetősen állandó. Ezzel a beszerzéssel a Könyvtár lényegében biztosítani tudja sajátos szakirodalmi bázisfunkciójának ellátását. A könyvfeldolgozás 1950-ben rátért a futószalag-rendszerre és a katalógguscédulák (Ormig-rendszerű) sokszorosítása alapján a korszerű katalógushálózat kiépítésére, a raktározásban pedig a korábbi szakcsoportrendszerről a numerus currensre. Ugyanebben az évben kezdte meg a Könyvtár a többi hazai nagy könyvtár mintájára a decimális rendszerű szakozást. Ezzel a korábbi katalógusrendszer legnagyobb fogyatékosságát, a használható szakkatalógus hiányát szüntette meg. A feldolgozás területén, az állandó kísérletezés ellenére is megoldandó kérdés még egy modernebb, gyorsabb, alkalmasabb technika kialakítása a katalóguscédulák sokszorosítására. 1953-ban létrejött a tájékoztató és bibliográfiai osztály. A tájékoztatási-bibliográfiai munkában elsőrendű feladat az akadémiai tudománypolitikai és szervezési célkitűzések megvalósításának alátámasztása szakirodalmi és dokumentációs feldolgozással, előkészítéssel. A külön olvasóteremmel, raktározással rendelkező különlegesen értékes periodika-anyag jobb kezelése céljából 1954-ben külön folyóirat csoport alakult. A különgyűjtemények osztálya több szervezeti átalakulás után végeredményében a kézirattárat és az 1954-ben létesített régi könyvek gyűjteményét foglalja magában. A régi könyvek gyűjteményében 1954-ben indult meg a Magyarországon első nagyszabású, tudományos alapokra fektetett könyvkonzerváló akció, az illetékes akadémiai szervek támogatásával. A konzerválást és restaurálást nem saját műhely, hanem külső szakemberek végzik a Könyvtár irányításával. 1957-ben lett önálló az 1950ben megszervezett Keleti osztály, Közép-Európa egyik nagyértékű orientalisztikai gyűjteménye. 1953-ban jött létre a mikrokönyvtár és a fotólaboratórium, végül időben utoljára 1958-ban a kisméretű, de fejlődő könyvkötészet. 1953-ban indult meg egyszerű formák között a hálózati munka, először 11 intézeti könyvtárral. (Azóta ez a szám az akadémiai intézeti hálózat rohamos fejlődésével 38-ra emelkedett, mintegy félmillió kötetes összállománnyal.) A hálózati munka területén még fontos feladatok várnak megoldásra (pl. a központi katalógusok kiépítése). 21