Rózsa György, Csapodi Csaba et al. (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1826–1961.

I. A Könyvtár története, feladatköre, kapcsolatai az Akadémiával

helyén levő Deron-házban bérelt helyiségekben, de ezen a szűk helyen nem volt lehetőség a Teleki-féle 30 000 kötet átvételére, felállítására. A könyvek tehát egyelőre továbbra is a Teleki-család Szervita-téri (ma Martinelli-tér) házában maradtak. Közben azonban a Társaság fokozatosan egy másik könyvgyűjtemény kialakításával is foglalkozott. Az akadémikusok hozzáfogtak a magyar nyelv szókincsének összegyűjtéséhez, a tudományos és szépirodalmi munkák átvizsgálásához és jutalmazásához, megkezdték az Evkönyvek és a Tudománytár kiadását. Kiépültek a cserekapcsolatok a külföldi akadémiákkal, s 1836-ban királyi döntés, 1840-ben pedig törvény rendelte el a nyomdai kötelespéldányok beszolgáltatását az Akadémia számára — bár ez utóbbi kevés gyakorlati eredménnyel járt. így növekedett darabról-darabra vétel, folyóiratelőfizetés, csere, kötelespéldány, azonkívül ajándékok, hatalmas új könyvtáradományok útján az Akadémia saját könyvgyűjteménye, mellyel saját belátása szerint szabadon rendelkezhetett. Csak a Teleki-könyvtárat nem volt szabad — az alapítólevél kikötései értelmében — más eredetű anyaggal összekeverni, elidegeníteni, elcserélni. A gyarapodás legnagyobb részét az újabb könyvtáradományok tették ki. Az első nagyobb hagyatékot ismét Teleki Józsefnek köszönhette az Akadémia, aki 1834-ben megvásárolta és odaajándékozta a Kresznerics-féle régi könyv- és pénzgyűjteményt. 1835-ben Marczibányi Livius adta a könyvtárnak atyja, Marczibányi István gyűjteményének egy részét. Négy évre iá Batthyány Gusztáv ajánlotta fel 30 000 kötetes rohonei könyvtárát. Mint utóbb kiderült, a gyűjteménynek inkább csak száma volt nagy, mint értéke, ezért Batthyány Gusztáv testvére, Kázmér a maga 2660 kötetes kisbéri könyvtárát adta ráadásul: értékes, jól karbantartott könyveket, főleg Batthyány József esztergomi érsek hagyatékából. 1845-ben került az Akadémiai Könyvtárba sok bonyodalom után Sándor István könyvtárhagyatékának még felkutatható része. Az „első magyar bibliográfus" ugyanis még 1814-ben végrendeletében a majdan megalapítandó akadémiára hagyta könyveit, képeit, pénzgyűjteményét és 10 000 forint alapítványt. Saját műveikkel és kisebb könyvadományaikkal főleg az Akadémia tagjai gyarapították a könyvtár állományát: Széchenyi, Bolyai Farkas, Kazinczy Ferenc, Irinyi János, Vörösmarty Mihály, Fáy András, Bugát Pál, 9