Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

•92 D! KÉGL SÁNDOR. szerelmi versen kívül olyan költemény, melyben legalább a végsorokban valakinek ne liizelegne a költő. így egyik versébén a persa újévet (nooú rűz) énekli meg, mely ott tavaszra és nem télre esik, mint nálunk, és a tavasszal újra éledő, virágzó természet leírásának végsorába erőltetve betolja a nagyvezér erkölcsének dicséretét. «Az újév szelétől megújult, fölvidult a világ. Ambráról fúj az új év szele, ha nem jött ambráról, hogyan lett ambra-illatúvá. A reggeli szellő úgy tele szórta virágokkal a rétet,hogy te azt mondanád: igazgyöngyökkel díszített zöldselyem az. A tulipán olyan, mint a szépek fülkagylója. Az ibolya meg olyan bodros, mint a szép-arczúak bajfürtje. Minden együtt volt, a mi csak örömet okoz a mámorosnak. A kertek közepén csalogányok, a kert szélső fáinak ágain örvös galambok. Az egyik dalolva leszállt, a másik énekelve felröppent. Az ibolya a rózsával és a narczissal gyűlést csináltak a kertben. A márcziusi eső olyanná tette a földet, mint a paradicsom kertje. A levegő meg olyan lett az újévi széltől, mint a nagyvezér erkölcse.»

2) Serús az udvari költők szokása szerint legtöbb versét bizonyos alkalomra írta. A sahnak kboraszáni útjára például a következő költeményt szerzette: «A sah, kinek parancsa után jár a végzet, visszatért a 90