Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

96 D! KÉGL SÁNDOR. ki akkor tizennégy éves lehetett.

1) Ezt véve alapul, 1814. körül születhetett. Serűs szülei a hires Iszfahánban éltek, a fiatal költő is ott szerezte első babérjait. Serüsban a költészet iránti hajlam csak nem olyan korán felébredt, mint Ka'áníban és már tizennégy éves korában kész költő volt.

2) Első fellépése a nyilvánosság előtt tizenöt éves korában, szülővárosában, Iszfahánban történt. Iszfahánban régóta szokásban volt, hogy egy meghatározott napon a város összes költői összegyűltek a kormányzónál és felolvasták előtte verseiket. A fiatal Serűs elég merész volt kezdő létére ezen a költői versenyen megjelenni. Felolvasott versei általános tetszésben részesültek. Egyik persa életírója szerint a fiatal Serűs versei úgy vették ki magukat a többi költők müvei között, mint a csalogány danája vagy a rubáb (egy persa húros hangszer) zenéje a dobpergés vagy a holló károgása mellett. «Minden elmét elbájolt tengere (bahr tenger, versmértéket is jelent) vizének sajátsága. Minden kedély szerelmes lett ragyogó versébe.»

8) Serűsnak az elért siker daczára nem volt maradása szülővárosában, mert tudta, hogy «nemo propbeta in patria sua», vagy a mint a persák mondják: «Saját városában nem becsülik az embert, Bányájában nincs értéke a drágakőnek».

4) Sokáig Persia egyik városából a másikba ide-oda vándorolt és majdnem egész Persiát bejárta.

6) Tebrizben érte utói szerencsecsillaga. Dicsőítő verseivel sikerült megnyernie 'Abbás herczegnek a Naib es-Seltenet fiának kegyét. Egyideig a berezeg udvaránál tartózkodott Tebrizben, mint udvari költő. Később a fővárosba jött, hol ') Ugyanott. 2) őy yj ^jzSXJM ALÁÍO! yá Lu/ SO Ü Ljc A teheráni kiadás előszava. 6) Megma' el fuseliá II. köt. 184. 1. (630) 84